Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. mezték a középkor vallási életét.34 Ezt a szokást örökítették tovább a protestánsok is. Tehát az egyházi rendtartások, amelyek a korábbi századokban még szigorúan előírták a böjt, az imádság, az alamizsnálkodás hármas egységét a híveknek, a 19. században, majd a 20. századra az egyházi gyakorlatból ugyan már eltűntek, a népi vallásosságban azonban szívósan továbbéltek. 1749-ben még minden újhold vasárnapra is böjtöt hirdettek, amely azonban alig száz esztendő alatt kiveszett a vallásgyakorlatból. Ismert, hogy a kántorböjtöt a 18. században (quatuor temporum=az egyházi év négy szakában rendelt böjt, azaz évnegyedes böjt: tavasszal nagyböjt első hete, nyáron pünkösd hete, ősszel Szent Kereszt felmagasztalása utáni hét, télen advent 3. hete) még gyakorolták, de a 19. században ez szintén megszűnt. Ugyanakkor szinte általánosnak mondható úrvacsora vétele napjának reggelén még a 20. század második felében is az ételtől és italtól való tartózkodása a híveknek. Vannak olyan közösségek, ahol bojtos reggelit fogyasztottak ezen a napon. Az Őrségben, hacsak nem távoli filiából érkeztek, nem fogyasztottak semmiféle ételt. Nemesvámoson, Szentkirályszabadján, Szentgálon, Balatonkenesén, Sze- recsenyben, Kupon, Takácsiban, Nyárádon, Iszkaszentgyörgyön a többség még a 20. század első felében tartózkodott a reggeli elfogyasztásától. Berhidán, Kis- kovácsiban a 20. század végén is éhgyomorra vettek úrvacsorát az öregek. Aki evett, annak ez legfeljebb kevés tejeskávét jelentett. Magyaralmáson, Sáregresen már csak a legöregebbek böjtöltek úrvacsora előtt. Előbbi faluban előfordult, hogy egy béna asszony addig nem evett semmit, ameddig a lelkipásztor ki nem vitte neki az úrvacsorát. Képes volt akár délutánig is várni vele. Zánkán, Pécselyen, Vörösberényben viszont csak zsíros ételt nem ettek, de reggeliztek.35 36 Általában ügyeltek arra, hogy ne jóllakottan járuljanak az úrasztalához, mert az angyalok azt mondották volna, hogy „ imhol jönnek az én megtöltött galambjaim.,r>6 Valójában a teljes böjt és megtisztulás valósult meg az úrvacsora szent jegyeivel élést megelőzően a református közösségekben, mind testileg (ételektől való tartózkodás), mind lelkileg (imádság, bűnbánat), amelyet azonban már nem egyházi előírásra, hanem önként vállaltak. Előfordult az egyik faluban, hogy miközben a lelkész böjtre intette híveit az úrvacsora előtt, ő sonkát reggelizett a jeles napon, amit az egyik váratlanul betoppanó híve meglátott, amely azután a többségnél lerombolta a böjt, de a lelkipásztor komolyan vételét egyaránt. Evangélikus közösségekben ugyancsak megtalálhatók a böjti alkalmak, döntően nagypéntekhez kötődően. Ilyenkor az étkezési szokásokra ugyanazok voltak jellemzők, mint a reformátusoknál, amint erre vonatkozóan mind a Somló34 Galambos i. m. 100 -101. 35 S. Lackovits 2012, 24. 36 S. Lackovits 1997, 1-2; 6-9., 14. 466
