Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. végeztével, húshagyó keddet követő napon, amelyet az 1091. évi Beneventumi Zsinaton II. Orbán pápa általános törvénnyé tett. Szent László törvényeiből viszont úgy tetszik, hogy magyar nyelvterületen már húshagyó hétfőn vagy farsang hétfőn megkezdték a nagyböjtöt. A böjt kezdetét böjtfő szerdának, hamvas szerdának, böjtfogadó szerdának egyaránt nevezték. Maga a hamvazás, amely a nyilvános bűnösöknek az ősegyházban való vezeklésére nyúlik vissza, később, a 12. századtól elsősorban a bűnbánatra figyelmeztette a híveket a böjt kezdetén. Ugyanakkor ismertek adatok arra vonatkozóan a 13. századból, IV. Béla király idejéből, hogy a hamvazó szerdát követő csütörtökön még megették a húst, felfüggesztve a böjtöt a farsangi maradékok elfogyasztása érdekében.16 17 Ez a szokás a 20. század közepén is élő volt a magyar nyelvterület sok helyén, így pl. a Balaton-felvidéken és a bakonyi közösségekben egyaránt. A napot „torkos vagy zabáló csütörtöknek” mondták. A korai középkor embere nagyböjt idején mind a húsételektől, mind a tojástól, valamint a tejes étkektől egyaránt tartózkodott. Ez a böjti fegyelem szigorú előírás volt egész Európában. Az oxitán Montaillouban a 13-14. században, nagyböjtben a pénteki napokat még sok katar is böjttel töltötte el. Vélekedésük szerint: „Húst enni böjt idején vagy azon kívül, nem ugyanaz a bűn szempontjából. ”,7A 15. századból ismertek olyan magyar számadáskönyvek a királyi udvar vásárlásairól, amelyekből kiviláglik, hogy nagyböjtben olajos ételeket és gyümölcsöt fogyasztottak, legfeljebb fő ételként halat ettek.18 Egyébként a 9-10. században a hal a böjt jelképévé vált, kivéve a kövér, nagytestű halakat. Előbbiek a hústalan napok elfogadott táplálékává lettek, bár az első keresztények még száműzték azokat is a böjt idején.19 Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a böjt nem csupán bizonyos ételektől való tartózkodást jelentett, hanem őszinte bűnbánatot, bűnvallást, vezeklést, amelyeket a korai kereszténységtől kezdve a vallásgyakorlatban összetartozók- nak tekintettek, velük megtisztulva ünnepelhették a legnagyobb misztériumot, Krisztus kereszthalálát, és feltámadását, üdvösségszerző cselekedetét. Ez a bűnbánati idő a Krisztus szenvedésére emlékezés szent ideje lett, napjainkig jellemző vonásokat megőrizve.20 Kezdetben a böjtöt annyira szigorúan vették, hogy csak egyszer, este étkeztek a nagyböjt minden napján. A 13. századtól viszont Aquinoi Szent Tamás (1225-1274) nyomán megengedték, hogy a böjtölők 16 Galambos i. m. 90.; 93. 17 Ladurie 1997, 483. 18 Uo. 91. 19 Montanan 1996, 96. 20 Galambos i. m. 89. 458
