Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Balázs Lívia: Fényjelenségek vallásos magyarázata a Rábaközben és a Tóközben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. sárga, világosabb, olyan valóságos fmyessig, az ember csak bámulta, szinte megbabonázta.” (Kóny, Csikai Sándorné Herold Franciska, gy. i. 1997) 20. „Takarútunk itt kinn. A Vadosfai úttal szemben vót illen tákarulóhel. Oda hozták a kisebb gazdák a gabnát. Hát aztán ugye soká gyüttek haza, má kilenc óra is vót, má sötít vót. Ütünk a létrán, mint a gyerekék. Aztá eccércsak elnyillott az ég kétfelé. Aztán az a haver, az fölöttem űt a létrán, léhömbölödött, annyira mégijedt, hogy csakugyan mént az égen az az égnyilás, vagy mittom én mi az. Meteor vót, vagy mi a franc. ” (Páli, Gáncs András sz. 1912, gy. i. 1989) 21. „Arra én is emlékszém, arra az égnyilásra, igen-igen jól. Rít a Géza, mer any- nyira mégijedt. Mer olyan fényesség vót. Aztán ügyé a tehenek még eszaladtak, mert akkor még tehenek vótak, avval húzták a gabnát. Aztán vót, akié föl is borút. A Takács Anti bácsinak a szekere föl is dűt, mer hát marhául mégijedtek a fínyessígtül. Ment az égen az a fínyessíg. ” (Páli, Gáncs Andrásné Orbán Julianna sz. 1914, gy. i. 1989) 22. „Olyat is hallottam, hogy mégnyilt az ég. Ném is az én szüleim beszitik, haném másoktul hallottam, hogy mégnyilik az ég. Hát aztá, hogy mi az, azt ném monták. Aztá utána létt is háború, utána léit a második háború. Már ki emlégette, nem tudom.” (Pásztori,Székely Antalné Sölétormos Éva sz. 1902, gy. i. 1997)98 23. „L. nagypapa a templom előtt futott, mert mégjelént a Szűzanya. Látta, a templom mögött meghasadt az ég, és óriási égi fényben ott állt a Szűzanya. A nagypapa még futott, hogy elérje. Az édésanyja csak legyintétt rá, mikor mesélte neki, de ő nem hagyta, vitatkozott vele, hogy ő látta. Hát aztán másnap léesett a tapéta. Létépkedve találták a konyhai tapétát. Aztán nem volt több vita, dédanyám igen mégijedt, hogy ez jel.” (Rábacsécsény, L. M. sz. 1951, gy. i. 1996) 98 Uo. 345
