Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek - Balázs Lívia: Fényjelenségek vallásos magyarázata a Rábaközben és a Tóközben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. 4. „A háború előtt még ez a jelenség vöt, a háborúnak talán jelé. így vótam kinn az ól előtt. Aztá hosszt, hosszi esik, fény és esik mént. Azt ollan. ollan több ágon elmént. Hát én még is ijedtem. E most réttentő rosszat jelént. Ez a negyvenes évekbe vót, akkor a Pista bácsi réttentő sokszor be vót vonulva. De mondom, aztat sóséfelejtém el. Mamának mondom, anyósomnak mondom neki: Mama, e valamit jelént! Hát ném jót- aszongya - én azt mondom, ném jót! Aztá ránkgyütt a háború. Ollan rózsaszín finy vót, mint a tűz. Mént. Estefelé vót. ’’ (Egyed, Skálát Istvánná Udvardi Mária sz.1912, gy.i.1997)88 5. „Emlíkszem, gyüttünk falun vígig. Csarnokos vótam, az ott van lenn a faluvígen. Na most, jöttünk haza, aztá szembe mindig valami finy vót. Hogy ez mi vót, nőm tudom, de minden este ott vót valami nagy finyessíg. Ez úgy harmincvalahányba lehetett. ” (Egyed, Zsirai Antalné Cser Magdolna sz. 1920, gy. i. 1997)89 6. „Mi gyerekek vótunk. Ilyen estefele vót az idő. A nap ilyen jó lenyugvóba vót, nem messze vót, hogy eltűnik. A nap körül meg hirtelen nagy finyessíg léit. Vótak ott idősebb bácsik, aszonták, háború lesz. Az a nagy finyessíg azt jelentette. Sugárba vót az a finyessíg, hatalmas nagy sugarakba. Ez ezerkilencszázharmincnyócba vót.” (Kény, Nagy Gyula sz. 1927, gy. i. 1994) 7. „Mikor volt az a ronda háború, negyvenegy- negyvenkettőben. Előtte vót ‘égy komoly északi fény. Innejd láttuk. Az egész északnyugati, északkeleti ég tisztára egy sarki fény volt. És akkor azt monták: nagy tragédia fog bekövetkezni, mer itt, ezen a vidéken sose látni, csak nagyon ritka esetbe. Nagyon emlékszem rá, úgy tizenöt lehettem. Vöröses, sárgás vót. Az idősebbek meg rettenetesen aggódtak, fitek. Azt mondták: Isteni jel!” (Kóny, Bencsik Józsefné Szári Berta sz. 1926, gy. i. 1997) 88 Uo. 89 Uo. 341
