Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. csak részeit rítusnak vagy ritualizált cselekvésnek. Mások a ’communitás1 ellenstruktúraként való felfogását bírálják, és a zarándokok alkalmi közösségét éppen az abban résztvevők identitása megerősítéseként értelmezik. Anélkül, hogy további kutatási irányokat ismertetnénk, itt csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a zarándoklás/búcsújárás formai elemeinek a vizsgálata évtizedek óta olyan eszmei, ideológiai kontextusok bevonásával történik, amelyek a vallási háttér mellett a jelenség jelentésrétegeinek teljesebb megértését célozzák meg. A zarándoklás/búcsújárás ’szent út’-ként való értelmezése nemcsak az anyagi valóság és a transzcendes megélt valósága közötti szimbolikus egyezésekre ügyel, hanem éppen az utazás járulékos elemeinek a figyelembevételével a nem-szakrális elemek jelentőségét is számba veszi. A társadalmi beágyazottságát illetően több szerző is felhívja a figyelmet arra, miszerint a zarándoklat/búcsújárás során az egyén elveszíti a közösségben egyébként betöltött helyét és szerepét, csupán a hagyomány alakította és elvárt viselkedési mintákat kell, kövesse. A búcsújárók csoportjában a búcsúvezető csak időlegesen és sajátos adottságai révén válhat az egyházat képviselő pap mellett kvázi vezetővé. A valódi társadalmi szerepek megszüntetése a világi hívságoktól való elfordulást jelenti, ami előfeltétele a lelki megtisztulásnak, szentséggel való találkozásra való felkészülésnek. A zarándok utat szenvedésekkel teli próbának is értelmezhetjük, amely egyfelől befelé irányuló, önismereti folyamat is lehet, másfelől a megszokott paradigmákból kilépve, új tapasztalatok, élmények és ösztönzések befogadására késztet. A búcsújáró vallási érzete árnyalt vizsgálatához érdemes Lanternarinak általában a népi vallásossággal kapcsolatos elgondolásait idézni. Véleménye szerint a vallás gyakorlása az egyén számára a következő módón fogható fel: mint előírás, ajánlat, tolerancia, elítélés. Erre adható magatartásbeli válasz lehet: elfogadó, engedelmes, újraértelmező, visszautasító.50 E mellett még a résztvevők nemének, korának a szerepe sem hanyagolható el. A búcsújárásokat vezető szent emberek és szent asszonyok mellett a búcsújáró csoportok összetétele, viselkedése, belső elrendezése is tanulságos. 50 Lantemari 2003, 411- 422. 266
