Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Varga György: A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. 7. Kalodába tétel A kalodába zárás büntetésének kiszabására sem találtam írásos adatot, de Penavin Olga kutatásai említést tesznek erről is: s az egyházi vagy polgári esküdtek a kisebb vétkek elkövetőire botozást, korbácsütést, kalodába tételt, a falu népe előtt való megszégyenítést szabtak ki. “J° 8. Kirekesztés A gyülekezetből való kirekesztést, a kizárás büntetését is alkalmazhatták. Az írásos adatok alapján találtam is erre példát. A presbitérium 1820-1824 között tárgyalta Dezső László és Csurmann Katus ügyét. A leírtak alapján Dezső Lászó bíró szeretőnek tartotta Csurman Katust. A birói tisztség betöltésének ideje alatt még elnézőek voltak Dezső Lászlóval, de a tisztség lejárta után felelősségre vonták. Többszöri figyelmeztetés után a presbiterek kirekesztik (bizonyára a presbitériumból, talán az egyházközségből is). Az asszony pedig 6 korbácsütést kap. A régi törvények megszűnése A jegyzőkönyvek leírása szerint az 1860-as évek után megszűnik a presbitérium fegyelemzési funkciója. A bíráskodás az állami szervek feladata lett. A presbtérium tevékenysége jobbára az adminisztratív ügyek intézésében merült ki. A presbitérium helyett a fegyelmező szerepet a világi bíráskodás, a szolga- biró, a bíró és a polgári elöljárók vették át. A régi egyházi törvények megszűnését követően más is eltűnt az egyházak életéből, vagy éppen most van eltűnőben, ezért írásomat a kórógyi Bencze Sándor krónaikaíró szavaival szeretném befejezni:" Hol van már a hívőkkel teli templom? Hol a lelkészlak? Az iskola? Hol a valaha sokkal, több mint ezer lelket számláló református gyülekezet? Minden, minden a múlté már. Csak emlékük marad meg lassan disszidáló lelkűnkben!“. 10 Szlavóniai hétköznapok, 259. 244
