Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Varga György: A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

3. Tarcal-Tordai Hitvallás (1564)

A Tarcal-Tordai Hitvallás az úrvacsora igazi értelmét kutatva kijelenti:

„ Végezetre az Isten igéjéből meg kell jegyezni azokat a végeket kikért a kitiltás szereztetet.

1. Elsőben tudni-illik, hogy az Ecciésia tiszta legyen, és kiváltképpen a menynyire lehet a Sacramentomok meg ne motskoltassanak, se penig gonosz hire ne légyen, mint ha minden gonoszoknak oltalmazója és segítője volna. Mt. 7. 16. Tsel. 8.37. I Cor. 5. 1.2.

2. Továbbá hogy a kik el-tévelyedtenek, akar fsak valami szégyentől meg- győzettetvén a jó útra téríttessenek, és hogy egyebek féllyenek. 1 Cor. 5. 6. 7. 1 Tim. 1. 20. 2 Thess. 3. 14. 1 Tim. 5. 20.

3. Végezetre hogy a rühes juhok az ö fekélyekkel a többit-is megne vesztegessék. 2 Cor. 5. 5.

A keresztség sákramentumával kapcsolatos tévelygéseket és tévtanításokat, valamint babonaságokat szigorúan büntették, a katolikus elemeket pedig igyekeztek eltávolítani. A keresztelő bábák munkáját megtiltják.

4. Debreceni hitvallás (1562)

A debreceni hitvallás a vétkek, valamint a bűnök különböző fajtáiról beszél. Legsúlyosabb vétségnek az istenkáromlást tartja, valamint az eretnekséget, mely vétkek elkövetőire kiközösítés, majd hatóság által végrehajtott halálbüntetés várt. Szintén halállal kell büntetni a házasságtörést, a vérfertőzést, az emberölést és a hitszegést. Szigorúan elítélték a kicsapongásra és züllésre alkalmat szolgáltató összejöveteleket is.

A halálbüntetés után következő, talán legsúlyosabb büntetési mód a kirekesztés gyakorlata volt. A debreceni hitvallás három fokozatát különbözteti meg a kirekesztésnek. A kirekesztés, bár mind a kirekesztett, mind a kirekesztő fél számára igen fájdalmas dolog, mindig abban a reményben történt, hogy a bűnös bűneit megbánja, bűnbánatot tanúsít, és keresi a felvétel lehetőségét az eklézsiába. A zsinatok határozatai igazolják ezen állítás helyességét. Méliusz Juhász Péter például e mondattal zárta kirekesztő prédikációját: „Ha pedig látjátok megtérését, siralmát, jámbor éltét, könyörgését, az ő vétke megútálását és hogy megkívánja a mennyei kényért, az Isten kegyelmét, egy vagy két hét után nekem megmondjátok, én is meglátom, ezután megoldjuk, kivegyük a Sátán kezéből. ”2 Az egyházba való újra felvétel ünnepélyes formák és keretek között történt.

Szintén büntetés, pénzbírság, esetleg sákramentumoktól való eltiltás várt a 1 2

1 Http://www.tirek.hu, A Tarcal-Tordai Hitvallás 1655-ös sp-i kiadás.

2 Illyés 1941.

239