Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Varga György: A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. 18-19. század erkölcsi és vallási életét. Tanulmányom három részt tartalmaz: I. Egyházfegyelem a Bibliában, II. Egyházfegyelem a református hitvallásokban, III. Egyházfegyelem a szlavóniai gyülekezetekben Egyházfegyelem a Bibliában 1. Ószövetség Az Ószövetségből azt látjuk, hogy Isten, féltő szeretettel védi népének szentségét és egységét. Akik ezt megbontják, azokat törvényének kemény ítélete sújtja, a kirekesztéssel kezdődően egészen a megkövezésig, kiirtásig. Az Ószövetségben, nép és egyház nem különült el egymástól, így a világi igazságszolgáltatás és az egyházfegyelem sem. A pusztai vándorlásban csak a kegyetlenségig kemény fegyelemmel lehetett összekovácsolni a népet. Kánaánban a környező népek és mítoszok hatásának nagyon kemény fegyelemmel lehetett ellenállni, vagy még úgy sem. Ámós arról beszél: „Állítsátok helyre a kapukban az igazságot” (Ám 5,15). A fegyelem biztosította a nép életét, óvta és védte, s annak meggyengülése a nép romlását vonta maga után. Az ószövetségi fegyelmezési mód már Jézus korában sem volt követhető, alkalmazható, a mi korunkban még kevésbé. 2. Újszövetség Az Újszövetség az evangélium és a misszió világa, s így Isten megbocsátó szeretetének és befogadó kegyelmének a hirdetése kerül előtérbe. Itt is ki kell rekeszteni a vétkest a gyülekezetből, de előzőleg a pásztori intés fokozatain kell végighaladni, ahogyan ezt maga Jézus Krisztus mondja (Mt 18,15-18). Ezt a fokozatosságot Pálnál is megfigyelhetjük, ti. hogy az eretneket egy vagy két intés után kerülni kell (Tit 3,10), a vétkeseket meg kell feddni (lTim 5,20). De a káromkodókat (lTim 1,20), a paráznákat át kell adni a sátánnak, azaz mint poshasztó tésztát, ki kell vetni a gyülekezetből (lKor 5,1 13). A fegyelmezés „jézusi” szabálya: ha vétkezik a te atyádfia, fedd meg négyszemközt, ha nem hallgat rád, két vagy három tanú előtt, ha az sem segít, akkor vidd a gyülekezet elé. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen olyan előtted, mint a pogány vagy vámszedö, tehát ne gyülekezeti tagnak, hanem missziói feladatnak tekintsd. Jézus szerint nem a kizárás, hanem a befogadás a cél. Erre tanít egyik legfontosabb és legismertebb tanításában, a tékozló fiú példázatában is. 237
