Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Horváth József: A 17–18. századi győri végrendelkezők városon kívüli vallási kapcsolatairól
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. gyomány célját nem jelöli meg, de az összeg mindenképpen figyelemre méltó. Még érdekesebb szempontunkból Győri Balogh István utolsó rendelése, melyet 1644-ben Arakon22 készített halálos betegségében, egyik rokona házánál, „elsőben Istenemmel megh egyessülven az Sz. Sacramentumnak vetele által". Ebben a halászi templomra egy tallért hagy; úgy rendelkezik, hogy „az Halaszj Cimiterjumban" temessék el; míg hat tanúja között első helyen Samarjay János halászi prédikátor említtetik.23 Aligha véletlen ez, hiszen az egyébként Heidel- berget megjárt, szakíróként is nevet szerző Samarjay János bő három évtizedig volt Halászi mezőváros prédikátora, és közben 1622-től 1652-ben bekövetkezett haláláig az egyházkerület püspöke is24 - így bizonyára vonzó lehetett mind személye, mind a település a vallásukat gyakorolni akaró győri reformátusok számára. A 17. század második felében már nem nagyon található a győri végrendeletekben vidékre címzett kegyes hagyomány. Ennek egyik oka az lehet, hogy immár a városon belül is gyakorolhatták vallásukat: ezt bizonyítja a győri „Helvetica Confessio” javára tett 16 darab végrendeleti „pium legatum” is.25 Az a tény viszont, hogy ugyanezen időszakban a győri „Augustana Confessio” 59 kegyes hagyományt kapott, egyértelműen bizonyítja, hogy a helyi evangélikus gyülekezet ekkor már lényegesen erősebb volt - és ez a következő évszázadban is így marad. A 18. század második felének szórványosan előforduló, más településen lévő református címzett számára tett kegyes hagyományok közül csupán két forrásból idézek. Az egyik Körösi Ádám 1778-ban Győrött kelt utolsó rendelése: ő a „Döbröczöni”, a pataki, valamint a szemerei eklézsiának egyaránt 30-30 forintot hagyományoz.26 A Győr megyei Szemere község református gyülekezetének az 1779-ben testáló Szabó Zsuzsanna is rendel tíz forintot, ugyanennyit hagyva a banai27 „Helvetica Confessiot Vallo Ecclesiának” is.28 Ez utóbbi földrajzi irányban tett hagyományra találtam már évtizedekkel korábban is példát: a „Győri Szabad hegyen lakozó” Pellerdy Péter 1730-ban az ácsi eklézsiára hagy22 Kisközség Moson megye szigetközi részén, Halászi mezőváros szomszédságában; vö. Fényes 1851.1. köt. 48. 23 Horváth 1996,113-114. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 24 Életéről és működéséről részletesebben ld.: Horváth 2002. 25 Horváth 1997,97. 26 GYVL, Végrendeletek 513. sz.; másolati példánya: GYEL, Végrendeletek Másolati Könyve (a továbbiakban: VMK), 4. köt 218-220. (Az idézett rendelések a 219. oldalon.) 27 Bana község Komárom megyében, Győr megye határán, Bőny és Bábolna között; vö. Fényes 1851.1. köt. 81. 28 GYVL, Végrendeletek 550. sz.; másolati példánya: GYVL, VMK, 4. köt. 436—441. 213
