Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. énekeskönyv monori használatát is valószínűsíti. Ez különben kézenfekvő, hiszen váci kiadású gyűjteményről van szó, de másképpen nem dokumentált. A Bozóky-féle kiadvány lehetett a vesperás-éneklés forrása is, hiszen a kötet teljes népnyelvű énekes vasár- és ünnepnapi vesperálét közöl.189 Monoron, mint láttuk, évente (vagy legalábbis 1842 táján) háromszor „váltotta ki” a litániát vesperás: karácsony első napján, húsvétvasámap és a templom címének ünnepén. A karácsonyi bejegyzés szerint a vesperás-zsoltárokat kórusban éneklik népnyelven (... cujus Psalmi lingua vernacula in Choro ... absolvuntur). A helyi istentiszteleti élet újabb fejleménye a népnyelvű, énekelt vesperás, hiszen a 18. századi jegyzőkönyvek szerint még kizárólagos a litánia a vasár- és ünnepnapok délutánjain. Ám az 1840-es években a vesperás-éneklés már nem kivételes (noha nem is általános) jelenség: így a soroksári kerület 1841-1842. évi egyházlátogatási jegyzőkönyveiben több helyütt találkozunk vele: Ecseren Pünkösdvasárnap és Szent Antal ünnepén, Dunaharasz- tin húsvétkor említik.190 191 Figyelemre méltó egyébként hogy a leírás a (latin nyelvű) szentmisét magát sehol nem részletezi, annál inkább a gyülekezetei közelebbről bevonó egyéb szertartásokat, kiemelve helyi sajátosságokat (búcsú, vesperás, népének, körmenet) vagy kihangsúlyozva, hogy minden az előírások szerint történik. A vesperással kapcsolatban említett karban (in Choro) történő éneklés utalhat valóban énekkarra, de közös, gyülekezeti, netán a kórus és a hívek váltakozó (alternatim) éneklésére is (ahogyan a virágvasárnapi körmenetnél ezt írja is a dokumentum). Bizonyosan templomi énekkarról (de nem bizonyosan többszóla- múságról) szól viszont a Historia Domus 1852-ben, amikor a bérmálás alkalmából Monorra látogató Roskoványi Ágoston fogadásán, amíg a püspök az oltár előtt térdepelve imádkozott, a kórus és a hívő nép, Tárkányi József egri érseki titkár vezényletével „áhítatosan énekelte” a magyar himnuszt (.. .Choro interea et fideli populo Hymnum hungaricum... devote decantante).'9' Roskoványi egri kanonokból emelkedett váci püspökségre, épp csak a megelőző évben; monori fogadtatásának ünnepélyességére nyilván az egri káptalan is különös gondot fordított. Ez magyarázhatja Tárkányi Béla monori közreműködését. A helyi kórus szereplését azonban a Historia Domus nem különlegességként említi, tehát nyilván más alkalmakkor is működik (passió, lamentáció). Külön kérdés az említett mű, a „hymnus hungaricus.” Vajon Erkel-Kölcsey himnuszáról lenne szó? Ha igen, mindenesetre annak legkorábbi templomi, istentiszteleti megszólalásai közé tartozik. Forrásunk 189 A 19. századból azután több népnyelvü, officiumokat is tartalmazó kiadvány ismeretes. 190 Vis. Can. 1841-1842. 135. 210. 191 Hist. 1. kötet, 72. Különben a plébánia egri zenei kapcsolataira más adat is van: az iskolaszéki jegyzőkönyvek tanúsága szerint (1. kötet, 13.) 1868 tavaszán (talán csak néhány hétig) helyettes kántortanítóként működött Monoron Zsasskovszky Endre (talán nem az egri képezdei tanár; a személyazonosság illetve a rokonsági fok kérdése további kutatást igényel). 165
