Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. harangjait a legkisebb, a lélekharang kivételével az I. világháború alatt rekvi- rálták, majd az 1920-as években pótolták.95 Hogyha az új harang az ünneplés tárgya, a harangozás viszont az ünneplés egyik eszköze. Harangzúgás fogadja, harangszó és ágyúdörgés búcsúztatja a Monorra látogató gróf Nádasdy Ferenc püspököt 1842-ben,96 lovas bandérium és harangszó fogadja és búcsúztatja 1852-ben Roskoványi Ágostont.97 Peitler Antal (1859-1885) püspök 1862. évi fogadtatását a forrás nem részletezi, ám ugyanőt 1873-ban fényes külsőségekkel üdvözli a nép, bizonyítva ezzel „hitökhözi ragaszkodását”.98 1884-ben Neszveda István segédpüspök ugyancsak „harangzúgás és tarackdurrogás közt, a nép sokaságától üdvözöltetve” vonult a templomba rövid ájtatosságra, mielőtt a plébánián a helybeli egyházi és világi elöljárókat „leereszkedő nyájassággal” fogadta volna.99 A harangszónak a szorosan vett kultuszon túlmutató társadalmi jelentőségéről (vagy más megközelítésben: a mindennapokat a szakralitás közegébe emelő szerepéről) néhány anyagi vonatkozású adatot is gyűjthetünk. A templompénztár 1842. évi kimutatása szerint a bevételek mintegy ötödrésze a harangozásból származik.100 A harangozó jövedelmének nagy része természetbeni juttatás és kiváltság (lakás, föld, termény, mentesség az úrbéri tartozásoktól), készpénzjárandóságát 1842-ben így határozzák meg: „vészén (...) a kisebb harangokkali harangozástól 12 krajcárt, egyszersmind nagyobbaktól is 15 krajcárt (...).” Grofftsik János egri kanonok, aki a kegyúr képviseletében hivatalból, de személyében is sokféleképpen gondoskodott a monori egyházról, az általa adományozott Szűz Mária harang megszólaltatására külön alapítványt tesz, így a harangozónak „vagyon (...) a nagyharang húzásáért 9 pengőforintja” is.101 95 Hist. 2. kötet, 13. (1919 körül); Acta Parochiarum Manor 4366/1916, 1203/1918. Vö. http:// www.magyarharangok.hu/monor.html (2015.08.30.). 96 Hist. 1. kötet, 51-53. 97 lm. 71-73. 98 I.m. 114-116. 99 I. m. 138-139. A következő bérmálás 1889-ben volt, a különben részletes beszámoló díszlövésekről és harangokról nem tesz említést, i. m. 154-155. 100 Összes bevétel 442 forint 2 krajcár, harangozásból 88 forint 30 krajcár. Vis. Can. 1841-1842. 357. 101 I.m. 372-373. A kánoni látogatás egyik célja a plébánia működésének anyagi alapjait áttekinteni és mintegy háromoldalú (a kegyúr, a hívek és az egyház közötti) szerződés formájában fenntartani; a jegyzőkönyv függelékének magyar fordítását („Jövendő alkalmaztatása a monori plébános úrnak és a tőle függő egyházi szolgáknak”) elhelyezik a plébánia irattárában. 148
