Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Lackovits Emőke köszöntése
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. monográfiák egész sorának részeként írta meg Csopak (1997), Balatonfüred (1999), Berhida-Peremarton-Kiskovácsi (2000), Litér (2007), Örvényes (2010), Vaszar (2010), Takácsi (2014) községek néprajzát. Balatonalmádi-Vörösberény (1995), valamint Lovas (2001) és Zánka (2001) községek monográfiáiban pedig részfejezetek szerzője volt. Az általa vizsgált számos témakör közül kiemelkedik a viseletek és a textilkultúra iránti érdeklődése, melynek során nemcsak számos tárggyal gyarapította a múzeumi gyűjteményt, hanem 2001-ben monografikus témafeldolgozást is közreadott Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban. Magyar, német, szlovák paraszti öltözetek a XVIII- XX. században (Veszprém, 2001. 164 p.), amit hamarosan követett az Egervári Márta textilrestaurátorral közösen írt jelentős munka {Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. Kultikus és ünnepi, hímzéssel díszített textíliák a Bakonyból és a Balaton-felvidékről. Veszprém, 2005. 230 p. 264 kép, 63 rajz, 169 mintalap). Szerteágazó érdeklődéséről bizonykodó munkásságának eredményeit még hosszan lehetne sorolni. Sokrétű aktív munkálkodása körében számos szakmai és közéleti funkciót is betöltött. Megalakulása óta, immár harminchat esztendeje irányítja a Veszprémi Múzeumi Egylet Néprajzi Szakcsoportját. A Magyar Néprajzi Társaság Országos Választmányának több cikluson keresztül volt tagja. 1988-ban öten létrehozták az Orbán Balázs Alapítványt a határon túli fiatalok felsőoktatási tanulmányainak támogatására. Ennek az alapítványnak megalakulása óta kuratóriumi tagja, jelenleg pedig elnöke. Az egyesületi és alapítványi tevékenységét társadalmi munkaként végezte és végzi ma is. Pedagógiai területen is kamatoztathatta tapasztalatait, az elmúlt évtizedekben a múzeumi gyakorlaton résztvevő egyetemi hallgatók sorát vezette be a terepmunka és néprajzi muzeológia ismeretébe. 2000-2005 között a Károli Gáspár Református Egyetem Művelődéstörténeti és Gazdaságtörténeti Tanszékén tanított, közismereti tárgyként református vallásnéprajzi szemináriumot vezetett. Noha magát sohasem helyezte előtérbe és egyéni karrierépítésre sem törekedett, a megérdemelt kitüntetések egész sorát kapta meg, melyeket sohasem kért, és amelyek mindig váratlanul érték. Időrendben ezek az elismerések 1980: Gunda- Díj(DebreceniEgyetemNéprajziTanszéktől, szakmai díj fiatal kutatóknak); 1986: Káli-medencéért Emlékplakett (a Káli-medence Környezetvédelmi Társaságtól a Káli-medence kutatásért); 1993: Gizella-Díj (Veszprém városától); 2001: Pro Comitatu Díj (Veszprém megyétől); 2005: Laczkó Dezső Tudományos Díj (a Laczkó Dezső Múzeumtól a kollégák szavazatai alapján, a múzeumban végzett tudományos munkáért); 2006: Móra Ferenc Díj (a muzeológusok munkájának 12
