Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Fogl Krisztián Sándor: Társadalmi konfliktushelyzetek a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között (A plébános és a káplán viszonya, esettanulmányok)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A segédlelkészek a viselkedésükről tanúskodó évi jelentést gyámkodásnak tartották, ami nem egyeztethető össze a szabadsággal, ugyanis a korszellemre a fiatal papság volt leginkább fogékony.14 Az egyházmegye tizennyolc esperesi kerületéből akadtak olyan kerületek, ahol nyíltan elvetették a javaslatot. A sümegi kerület aggodalmát fejezte ki, hogy ez a rendelkezés még elmérgesíti a viszonyt a plébános és a káplánok között. A segesdi kerület tiltakozott a rendelkezés ellen. A keszthelyiek azt tartották, hogy azok ügyében kellene a fegyelmezés eszközeivel élni, akik azt a legjobban megérdemelnék, sőt kedvezményekben részesülnek, „kivált ha egy kis nemesi fény is környezi őket’’.15 A káplánokról szóló évenként szolgáltatott információ 1848-ban is napirenden volt. Az esperesi kerületek által megfogalmazott javaslat nem volt egyöntetű. A balatonfüredi kerület szeptember 4-én tartott esperesi koronáján előjött a kérdés, amiről úgy vélekedett a kerület papsága, hogy ezek a jelentések elmérgesíthetik a viszonyt a plébános és káplánja között, ezért elegendőnek tartották volna, ha a vétkes papot az alesperes egy kerületi paptárs jelenlétében meginti, amitől vagy megjavul az illető, és ezáltal megnyerheti lelki üdvösségét, vagy ha nem javul, az alesperesnek kötelezettsége hivatalból jelenteni a dolgot az egyházmegyei hatóságnak.16 A pápai kerület május 9-én tartott esperesi koronáján a segédlelkészek ismertetvény alóli felmentését kérték. Ezt a következő kerületi gyűlésen úgy módosították, hogy nem árt, ha a káplánokat kétségek között hagyják, hogy a rájuk kellemetlenül ható jelentést eltörlik, vagy folytatandónak tartják.17 Végül a június 15-ei egyházmegyei köztanácskozmány olyan határozatot hozott, ami továbbra is fenntartotta az eljárást, de kitételnek meghagyta, hogy az lelkiismeretesen történjen. Emellett a hanyag, kötelességeit elmulasztó, vagy viselkedésével közbotrányt okozó káplánokat az evangélium szerinti magánintés után területileg illetékes alesperes által egy kerületi paptárs jelenlétében intsék meg, majd ha nem javulna, a vádlott személyt helyezze át a püspök egy másik állomásra. A nagyobb botrányokat, az alesperesnek kellett jelentenie a megyei hivatalnak.18 Viszont a káplánokkal rosszul bánó plébánosokra is vonatkozott a fentebb említett eljárásmód. Fontos megemlíteni, hogy ha feljelentette a püspöki szentszéknél a káplán a plébánost, vagy a hívek panasszal éltek, a szentszék felszólította az esperest az ügy alapos kivizsgálására, tehát senkit nem mozdítottak 14 Sárközy 1915, 110. 15 Schem., 1975. 58. 16 VÉL V. 3. Balatonfüredi kerület iratai. 17 VÉL V. 10. Pápai kerület iratai. 18 VÉLI. 1. 41a771/1848. A Választmányi Bizottmány ülése, Veszprém, 1848. június 16. 116
