Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Lackovits Emőke köszöntése
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. költözött, és lépett a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kötelékébe, életre szóló hivatásként választva a muzeológusi munkát, mégpedig egyetlen munkahelyen. 2007 decemberében való nyugdíjazásáig három és fél évtizeden keresztül az О vállán nyugodott a megye néprajzi szakterületének működtetése, mely idő alatt a múzeumi ranglétra csaknem minden fokát megjárta. A rendszerváltozás után 1992-1997-ig megyei múzeumigazgató-helyettes volt, 1990-2007 között pedig a múzeum Néprajzi Osztályát vezette. Időközben, 1976-ban a Fertő vidék magyar községeinek lakáskultúrájáról készült értekezésével a debreceni tudományegyetemen bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Lackovits Emőke személyében a veszprémi múzeum olyan munkatársat kapott, aki sokrétű szakmai és közéleti tevékenységével a nagy elődök: Sebestyén Gyula és Vajkai Aurél nyomdokaiba lépve a szaktudomány jeles műhelyévé fejlesztette munkahelyét. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan és szisztematikusan gyarapította a néprajzi gyűjteményt, pl. az 1980-as években Fodor Zsuzsával együtt végzett gyermekélet és iskolatörténeti kutatások keretében mintegy háromszáz gyermektárgyat gyűjtött, köztük hatvan gyermekviseletet. Vajkai Aurél viseleti gyűjteményét főleg női és kisnemesi ruhadarabokkal bővítette, neki köszönhető Kiss Ilona textilgyűjteményének megszerzése, valamint a Népi vallásosság tárgyi emlékei gyűjtemény létrehozása. Tárgy gyűjtéseire a koncepciózus gyűjtőmunka, a tárgyak alapos adatolása a jellemző. A tárgyegyütteseket kiállításokon mutatta be és katalógusokban, tanulmányokban dolgozta fel. Fő kutatási területe a népi vallásosság, különösen a templomon kívüli vallásgyakorlat és az egyházi esztendő szokásvilága, továbbá a paraszti társadalom jellemzői, működése, valamint a Bakony és Balaton-felvidék népművészete (hímzéskultúra, viseletek, szakrális ábrázolások). Ezekben a témákban eddig 233 tanulmánya jelent meg különböző szakmai periodikákban, múzeumi évkönyvekben, gyűjteményes tanulmánykötetekben, valamint öt önálló kötete látott napvilágot. Vallási néprajzi, népművészeti, társadalomnéprajzi témákban az elmúlt évtizedek alatt harminchét kiállítást rendezett nemcsak a veszprémi múzeumban, hanem országhatárainkon belül és kívül egyaránt, továbbá konferenciákat, konferenciasorozatokat szervezett. Említést érdemel az 1970-es években a székesfehérvári múzeummal közösen rendezett A vásárok és az árucsere néprajza a Közép-Dunántúlon című vándorkiállítás, 1980-ban Fodor Zsuzsával együtt létrehozott A falusi gyerekek élete Veszprém megyében 1868-1945 című kiállítás, de jelentős szerepet vállalt a tihanyi Bencés Apátság alapításának 950. évfordulója alkalmából 2005-ben megnyílt Apátság és népe című kiállítás megvalósításában, valamint a 2006-ban a komáromi Magyar 10
