Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

K. Csilléry Klára néprajzkutató Budapest: Képek a szentsarokban

A széles körű európai elterjedés is egyik jele a lakásbeli szentsarok tekintélyes múltjának. Ez szolgálhat magyarázattal arra, miként lehet az, hogy az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás ellenére is az ortodox vallást követőknek a házában szintén általában a nevezett térrészben volt az ikon helye. így ábrázolja például egy 17. századi, előkelő étkezést bemutató orosz miniatúra, ahol az asztal közelében függő képen felirat hirdeti, hogy Jézus Krisztust jeleníti meg (3. kép). A német Adam Olearius is ekként számol be az 1630-as években szerzett oroszországi tapasztalatairól: „Ha az orosz ember idegen házba lép. először is megadja az illő tiszteletet a vendéglátó istenének . . . Némán jön be a szobába, nem néz senkire . . . megkeresi, merre van a szentkép. Rendszerint az asztal mögötti sarokban, a falon meg is találja."

3 A 17. század második negyedéből már Németországból is idézhető polgári lakást mutató rézmetszet, ahol az asztalhoz közeli falszakaszon ott a későbbiekben is, parasztházakban, igen kedvelt szentkép: a halálfejre támaszkodva fekvő Kisjézus — míg a távolabbi falrészen egy férfi és egy nő képmása függ, talán az asztalnál helyet foglaló házaspáré.

4 Magyarországról jóval bizonytalanabb adatot ismerek csupán: nemes Ravasz János, győri képíró 1644-ben az ipa részére ,,az asztal fölire való képet" hagyott.

5 Szentkép lett volna? Meglehet. Ám az sem lehetetlen, hogy csendélet volt, hiszen a század folyamán az ilyen is terjedni kezdett nálunk. A felmerült kérdésekre csak további kutatások adhatnak választ. Parasztházakból Magyarországon csak a 18. századtól mutathatók ki szentképek. Miután pedig a házbeli szentsarok létesítésének gyakorlata — az ott elhelyezett építőáldozatból következtetve — már az Árpád-korból valószínűsíthető,

6 feltehető, hogy a szentképek helye a befogadásuk kezdeteitől fogva nálunk'is a szentsarok lehetett. Másféle elhelyezés feltevésére a régebbi adatok nem kínálnak támpontot. A képeknek az adott falfelületen való elrendezésében viszont — sorban, a mennyezet alatt (4—6. kép)

7 - a korábbi úri-polgári képelhelyezési gyakorlat cseng vissza, így a főúri ősgalériáké. A képek száma, nagysága a parasztcsaládoknak nem csupán a vallásosságát tükrözte, de értéktárgyakról lévén szó, legalább annyira a vagyonosságát is. Úgy tűnik, hogy egy-egy faluban mindenkinek illett bizonyos képeket megszereznie — ilyen volt Kapuváron Jézus és Mária Szíve, továbbá a Szentháromság képe (9. kép). Ezeket lehetőleg a főhelyen, az asztal mögötti részen akasztották a falra. A képeket mégis legfőként az anyagi értékük szerint volt szokás csoportosítani: az ajtóval szembe a szebbnek ítélt és nagyobb képeket, miközben fekvő formátumú képekkel igazodtak az ablakokhoz (4. kép).

8 Úgy látszik, általános volt az újonnan szerzett képek megszenteltetése és ennek megfelelő különleges tisztelete. Mezőkövesden nagytakarítás után mintegy kiengesztelték a sz/nteket: a képeket visszaakasztva, elénekeltek egy, az illető szentnek szóló éneket. Ha meg valamely szentnek több képe 34