Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Salat Imre római katolikus plébános Máriafalva: A brugenlandi magyarok és vallásos életük

második világháború után pedig hamarosan leereszkedik a „vasfüggöny". Az 50-es években Kertész Gyula népdalokat gyűjt, de tudomásunk szerint ezeket nem publikálja. A 60-as években a gráci egyetemen két doktori diszszertáció is készül: Somogyi László a burgenlandi magyarokról, Pertl Siegfried pedig Felsőőrről írt. Ekkor kezdi el Gaál Károly a bécsi egyetem néprajz professzora is burgenlandi anyagot feldolgozó könyveinek is a publikálását: abergläubische Erzählungen" , „Bäuerliche Gerätebestand", „Bemalte Truhen im südlichen Burgenland" és az alsóőri fonódalokat tartalmazó „Spinnstubelieder" 1966. 1968-ban alakul meg a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, amely célul tűzte ki az egész tartomány magyarságának összefogását, nyelvének és kultúrájának megőrzését. Mindeddig csak különböző helyi egyesületek működtek. Kezdetben csak sokszorosított, 1979-től pedig nyomtatásban megjelenő lapja az „Őrség" számos néprajzi cikket is közöl, főleg „Élő hagyományaink" с rovatában. 1977ben jelent meg számos ausztriai és magyarországi szakember cikkével (30) az eddig legalaposabb mű a Felső-Őrségről Triber László szerkesztésében: „Die Obere Wart". Sajnos mindeddig csak német nyelven. Ugyanekkor készült el Seper Károly könyve Alsóőrről: „Unterwarter Heimatbuch".Ennek egyes részei megjelentek magyarul is „Alsóőri történetek" címen a 80-as évek végén, kiegészítve több helyi történettel, amelyek néprajzi vonatkozásúak. Itt említjük meg Gaál Károlynak az utóbbi években megjelent magyarnyelvű müveit: „Kire marad a kisködmön" (bilingvis), mely a burgenlandi uradalmi béresek — azóta már kihalt — elbeszélő kultúráját tárgyalja és a magyar falvaknak „Aranymadár" címen megjelent hasonló gyűjteményét. Hozzáfűzhetjük a professzor önéletrajzi visszaemlékezéseit is, amelynek címe: „Királydinnyébe léptem". Magyar népmese, monda és történetek gyűjtésével foglalkoztak még : Nagy Ilona és Kis Mária. Talán említsünk meg kettőt: Ribarics Jánost Középpulyáról, akit Gaál „klasszikus mesemondónak" tekintett és az alsóőri Csulak Rózát, aki rendkívül sokoldalú volt: a falu krónikása — önéletrajzát is három kötetben írta meg, tojást és képeket festett, rigmusokat faragott, megírta saját halotti búcsúztatóját is, „fölkészítette" a népi színjátszókat, a farsangi fogadókat, de főleg mint „gyógyítóasszony" volt központi személyiség. Köszöntő-író, rigmusfaragó rajta kívül is még több akadt, sajnos csak az idősebbek között. Népdalgyűjtést is többen végeztek az utóbbi években. A már említett Kertész Györgyöt a felsőőri tanfelügyelő Tölly Ernő követte, aki Kodály Zoltánnal is levelezésben állott, a felsőpulyai Kulman Rezsőt pedig Budapestre, a Zeneakadémiára kérette magához, saját bevallása szerint főleg betyárdalokat énekelt a mesternek. Ezen a téren — az osztrák és magyar Tudományos Akadémiák hangszalag gyűjteménye mellett — a legjelentősebb a győri főiskolai tanár Barsi Ernő kétkötetes gyűjteménye, amelyet Kulturális Egyesületünk adott ki „Daloló Őrvidék" címen 1987-ben. A vallásos énekek gyűjtésével a helyi kántorok foglalkoztak így Felsőőrött : Luka Jó95