Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Emília Ion művészettörténész Bukarest: A füzesmikolai üvegre festett ikonok és szerepük a vallásos népéletben

Ion Muslea figyelt fel arra, hogy Mikolán ,/orrások" vagyis előképek alapján dolgoztak, gyakran több ikon modelljét kombinálva össze. „A mintát az asztalra tették, ráhelyeztek egy üveget, amire az ikont akarták festeni, aztán a mester hozzáfogott a munkához."

4 Az előképet munka közben, spontánul, fejből egészítették ki újabb elemekkel. Az ikonfestéshez libatollat és finom szőrecsetet használtak. Először megrajzolták a körvonalakat, vártak, hogy megszáradjon a festék, majd betöltötték az ábrákat. A kontúrvonalak színe fekete vagy piros volt. A természet színgazdagságából inspirálódó mesterek felülmúlhatatlanok voltak a színhasználatban. Az ásványi és növényi színezőanyagok ragyogó színhatásokat, meglepően élő, merész színharmóniákat eredményeztek. A ragyogó hátteret és a szentek glóriáját aranylemezek felragasztásával valósították meg. Az aranylemez használata a régi ikonokra jellemző, mint pl. a Jézus születése, Szent János a báránnyal, Az Utolsó Vacsora, Krisztus mennybemenetele, Szent Miklós, stb., ezeknek sajátos jelleget kölcsönözvén. Az ikonok rámáját tartós fából készítették: az üveg teljes felülete mögé deszkalemezt szorítottak be, hogy az biztosítsa a kép védelmét. Az üvegképfestés technikája nemzedékről nemzedékre hagyományozódott. Mindenik mester a tanultakhoz hozzáadta saját kísérletezései tapasztalatait, saját művészi egyénisége újításait. A füzesmikolai üvegképek feltűnő sajátossága az alakok meditativ megfogalmazása. Több ikonon megfigyelhető a Szűzanya befelé néző, álmodozó megjelenítése. Ugyanilyen meditativ szent Miklós is. Az alakoknak általában nagy szemük van, befelé nézésükkel különös érzelmi magatartást sugallnak. Az alakokon sajátos módon ötvöződik a bizánci hieratizmus és a folklorisztikus realizmus. Szimbolikus megfelelés van az ikonok tematikája és a paraszti lét, annak alapvető mozzanatai, hétköznapi megnyilvánulásai között. A mikolai üvegképekre jellemző a motívumgazdagság és színezésbeli változatosság. Ugyanazok a mesterek művészi kifejezőeszközeiket és a színeket gyakran változtatják. Nemegyszer ugyanazok a motívumok és kompozíciók eltérő színezésben láthatók (pl. Szent György lovagot számos színváltozatban ábrázolták). A mikolai üvegképfestő mesterek a portréfestés valóságos művészei: az alakokban a lényegeset, az ember belső világát képesek megragadni. Az arcképfestés művészetét minden mester új és új, rajz- és színezésbeli vonásokkal, kifejezőeszközökkel gazdagította. Ez figyelhető meg pl. a Szent Györgyöt, Szent Illyést, Születést, a Szentháromságot, Szűz Máriát ábrázoló ikonokon. A női alakok legtöbbször rendkívül szépek, jellemző rájuk a vitalitás és a lírizmus. Ilyen szempontból figyelemre méltó a Madonna a kis Jézussal. A mikolai ikonfestők szépségeszménve a népköltészetével rokon. A női ala69