Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

P. Daczó Á. Lukács OFM Fogaras: Népünk hitviláága, vallásos élete

A Hiszekegy hitéért még Kosteleken is sokat szenvedtek az 1945-ös „felszabadulás" után. Kegyetlenül leszámoltatták őket, amiért római katolikusok lettek, vagyis azzá, amik kezdettől fogva voltak, magyarok! Hogy időközben, a múlt században, görög katolikusokká lettek, annak az az oka, hogy itt, Erdélyben, mindig kevés volt a katolikus pap. Kosteleknek is 1942-ig soha nem volt állandó katolikus papja. A tőle 24 km-re fekvő Szépvíznek volt a filiája. A mostani kis fatemplomot csak a háború után, 1946-ban építhették maguknak, holott a görök katolikus templom már 1874-ben ott állott! Tehát, a kostelekiek, amikor kellett, vértanúi lélekkel vállalták a krisztusi hit miatti megpróbáltatásokat! De akkor, a keresztény hit keretében, hova tehető ez a másik hit, amely részükre ugyancsak nem babonaság, hanem olyan valóság, ami még jobban átjárja mindennapi életüket, mint az evangélium hite! Valahogy úgy van, hogy az isteni kinyilatkoztatás hite, az részükre vasárnapi, ünnepnapi hit. Hitéletük koronája. A mindennapi életüket azonban már szinte a legkisebb ténykedésükig, a hagyományos hitviláguk járja át! Erről nem tanultunk a teológián. Mit prédikáljak erről nekik a templomban? Semmit! Igen, semmit! Sok gyötrelmes tűnődésem után, végül arra a felismerésre döbbentem rá, hogy itt nincs más módja a kérdés megoldásának, mint az, hogy először is ismerjem meg az ő hitvilágukat. Vizsgáljam meg aprólékosan, mit is hisznek ők? Honnan származik ez a hitük? Hova vezetnek vissza gyökerei? Mert csak így érthetem meg őket! Aztán pedig módszeres tanítással vezetgessem el őket mind közelebb Jézus evangéliumának világosságára. Az mindig is úgy volt, hogy minden okos missziós tevékenység, az ősöktől átöröklött hit-alapra építette rá azt, ami csak ráépíthető a keresztény hitből. Természetes meglátás az, hogy ezen hiedelmek mélyén tulajdonképpen az a természetes istenhit rejtőzik, amely nélkül nem volt és most nincs ember és nép a világon, nevezzük azt akármilyen pogánynak is! Ilyen gondolatokkal küzködve, csendesen aztán egy másik nagy meglátás is kibontakozott előttem. Az, hogy most itt a jó alkalom! Vizsgáljam meg közelről ezeket a hiedelmeket, és gyűjtsem is össze őket a tudomány számára! Úgyis néprajzosaink ilyesmivel mostanában nem foglalkoznak. Legalább is az ostoba ateizmus miatt ilyen anyagot nem közölhetnek. Nem baj, eljön ennek is az ideje. Addig is tegyem meg a magam módján azt, amit megtehetek. Úgy látszik, éppen Miklós bácsi lesz a legjobb alanyom. És akkor döbbent belém az a nagy felismerés is, hogy úgy látszik, éppen ezen munka elvégzésére hozott engem Kostelekre a Jó Isten. Valóban csodálatosak a Gondviselés útjai! Végül is így kezdtem el a néprajzzal foglalkozni! Hosszú időbe telt, amíg kiengeszteltem Miklós bácsit, s amíg meggyőződött róla, hogy én is hiszem mindazt, amit ő. Mert azután aztán min23