Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség (Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához)

Nem véletlen továbbá az sem, hogy a pogánnyal küzdő Szent László fölött a bibarcfalvi falképen egy angyal jelenik meg. A Képes Krónika Salamon pozsonyi látomását így írja le: „Történt azután, hogy László a déli csöndben a várhoz közeledett. Látta Salamon, hogy jön, megcserélte fegyverzetét és mit sem sejtve, kiment elébe, de László sem ismerte fel őt. Salamon vitézei a várfalon ültek, úgy nézték őket. Salamon egyszerű nemesnek nézte őt, ezért ment ki, hogy megvívjon vele, mihelyt azonban a közelébe ért az arcába nézett, két angyalt látott László feje fölött, tüzes karddal röpdöstek és fenyegették ellenségét. Ennek láttára Salamon a várba menekült. Szólottak hozzá vitézei: - Uram! Mit láttunk? Sohasem tapasztaltuk, hogy kettőtől, háromtól megfutamodtál volna, mi történt most? Mondotta erre nekik: — Tudjátok, hogy ember elől meg nem futok, de ez nem ember, mert tüzes kardok védelmezik. Ennek hallatára elcsodálkoztak. Ettől fogva még jobban félni kezdtek tőle."

18 * A László-legenda krisztianizált értelmezése és mély vallásos töltete nem hiába jelenik meg középkori templomaink északi, a liturgia evangéliumi oldalán. A hajdani szentbeszéd olyan témája lehetett, olyan „olvasni való életírás", amelyre méltán figyeltek az öregek hagyományait is ismerő középkori határmenti népek. Tudjuk, hogy történelmi témájú monumentális festészetről a XIII—XV. századi magyar művészetben nem beszélhetünk. így a László-legenda falképei sem lehettek — tele teológiai jelképekkel, valós történelmi esemény elbeszélői. Részleteiben viszont a legenda valóságelemeket őriz, olyan valóságelemeket, amelyek a határmenti népréteg hagyományaiban lelhetők fel és amelyekre az egyház mint „sziklára" építhette fel örök mondanivalóját. Ha tovább akarunk jutni a László-legenda titkainak felderítésében, a legenda valóságelemeit kell megkeresnünk és ugyanakkor a hagyományok őrzőit kell pontosan megneveznünk. Mielőtt azonban továbbmennénk idézzük fel a gélencei és a homoródszentmártoni falképciklusok első jelenetét. A gelencei első jelenet három alakját a következőképpen azonosítottuk: középen, trónon ülve, kezét áldásra emelve Krisztus alakját látjuk, mögötte egy álló szent, akinek azonosíthatatlan személyét az egyház jelképeként értelmeztük. Krisztus előtt egy térdelő, sisakos katonát ismertünk fel, aki segítségért fohászkodik. A homoródszentmártoni kép invokációként való értelmezése is nyilvánvaló, azonban a festő két lényeges részletben másként fogalmaz mint Gelencén. Az egyház jelképe itt a sziklára épült ház, a központi alak pedig nem Krisztus, hanem László király, aki a segítséget kérő, őt megidéző embert oltalmába veszi. Talán nem meglepő ezek után ha a homoródszent202