Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Jánó Mihály művészettörténész Sepsiszentgyörgy: Hitvédelem és határőrség (Észrevételek a gelencei felképek vizsgálatához)

szentandrás vagy Rimabánya templomainak falképein, pontosabban értelmezhetjük. Visszatérve a gelencei és homoródszentmártoni képre — az elmondottak alapján talán nem tévedünk ha Invokáció -nak nevezzük az ábrázolt jelenetet. Nem a püspök, hanem a határvédő katona hívja segítségül Krisztust vagy Szent Lászlót a hitet megrontó pogány ellenséggel való küzdelemhez. A hitet megrontó, leányrabló kunnal küzd később serege élén a szent király. Az elrabolt lány megmentése illő lovagi tett, de ugyanakkor ha a lány, „húgom, jegyesem" bibliai egyház-jelképét is felidézzük, a pogányok elleni harc áldásos, szent cselekedet. A harcban egyenlő küzdőtársként a lány vagyis az egyház is részt vesz: „Szép húgom! fogd övén a kunt, s vesd magad a földre" — kiált László az elrabolt lány után a Képes Krónika szavai szerint.

13 A zsegrai és a bántornyai falképen látjuk is amint a lány lerántja lováról a kunt, a többi falképen is — ahol ez a jelenet hiányzik, az ellenséggel a lány kardcsapása végez. így a szent lovag harcát az egyház győzelme koronázza meg. A Magyar Anjou Legendárium a képsor értelmezésében tovább is megy: Szűz Mária gyógyítja meg a harcban megsebesült Szent László sebeit (beata virgo medicat ipsum) és végül Szent László megdicsőülése zárja a képsort (.. . elevatus est in aerem).

14 A gelencei Szent László-legenda falképeinek krisztianizált értelmezésére még más támpont is kínálkozik. A László-legendát őrző északi falon maradt ránk Krisztus Szenvedéstörténetének hat jelenete. A két képsor, mely egy mester (műhely) műve, külön-külön zárt és befejezett, együttvéve viszont egy monumentális jelképekkel átszőtt, egységes kompozíció. Ismerjük már a László-legen da hat jelenetét, amelynek kezdő képe az Invokáció (könyörgés), a ciklust záró jelenet pedig a Lefejezés. A Passió szintén hat képből áll: 1. Bevonulás Jeruzsálembe, 2. Az utolsó vacsora, 3. Lábmosás, 4. Krisztus Pilátus előtt, 5. Megostorozás, 6. Keresztrefeszítés. A két képsor hat-hat jelenetében az első és az utolsó jelenetek között jelképi azonosságot látunk. Feltehetőleg a két történet elemei csak itt adhattak lehetőséget a megrendelő egyháznak és a mesternek nyílt párhuzam felmutatására, máshol a rejtett jelképek kis részleteivel dolgozhattak. Ugyanakkor egy egészében még csak formálódó, világi-lovagi László-legenda ikonográfiának — tiszteletben tartva az epikai hagyományokat — nem minden elemét lehetett a már évszázadok óta kialakult és kanonizált krisztológiai ikonográfiával megfeleltetni. Egyes jelenetekben ez viszont mindenképpen megtörtént. A László-legenda Invokáció és Felvonulás jelenetei alatt kapott helyet a Szenvedéstörténet első jelenete, a Bevonulás Jeruzsálembe. Az utóbbi jelenetben Krisztus Megváltóként indul a városba, kíséretében négy .hittérítő tanítványával. A László-legenda első képén Krisztus áldását adja a hozzáforduló katonára, majd a Felvonulás jelenetében Szent Lászlót látjuk serege élén, amint a pogányok elleni harcba indul. 200