Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Nagy Ödön református lelkész Hadad: Az egyház szerepe halottas szokásaink alakításában

kellékek is, de az egészet éltető és fenntartó szellemi alap lényegében ugyanaz maradt. Ennek oka bizonyára az, hogy a halál az élők számára ma is éppen olyan félelmetes, végzetes, kikerülhetetlen valóság, mint az ókorban volt. Ezt a félelmet sem a tudomány, sem a filozófia, sem a halállal kapcsolatos közhelyek, mint pl. aki született, annak meg is kell halnia, mindnyájunknak meg kell halnunk (közismert sírfelirat: Debent omnes móri semel), tartozunk egy halállal stb. — nem tudják megszüntetni. (Volt egyszer egy ateista hívem, aki látszólag elhitte a 40 évig hirdetett állítást, amely szerint csak az evilági, a fizikai létezés valóság, a többi a papok kitalálása, hogy féken tartsák a népet, ámde amikor szembekerült a közeli elmúlás tényével, kétségbeesve könyörgött hozzátartozóinak: vigyetek orvoshoz, mentsetek meg, nem akarok meghalni! Vagyis az életösztön erősebb, mint minden más meggyőződés.) A halált nem lehet megszokni. Ma is és minden időben érvényes a halálfélelem okának Shakespeare által kifejezett költői megfogalmazása: „Tudjuk, hogy mik vagyunk, de nem tudjuk ám, hogy mivé leszünk." Dolgozatomban 34 Maros megyei falu ref. gyülekezetében végzett adatgyűjtésre támaszkodom. Azért csak ref. gyülekezetek adataira, mert e gyülekezetek lelkipásztoraival voltak munkatársi kapcsolataim, illetve e gyülekezetek egy részében tudtam Nagy Olgával közösen összeállított kérdőív alapján személyesen adatokat gyűjteni. Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy egyetlen gyülekezetben sem egységes az emberek véleménye ugyanazon kérdésben, mert például ugyanabban a gyülekezetben vannak hívő keresztyének, akik a ref. hitvallás szerint vallják, hogy az ember lelke a halál pillanatában kiszáll a testből és felszáll a mennybe, a megváltó Krisztushoz, ahol a feltámadásig lakozik, mások pedig — valószínűleg a többség — nem hisz sem az örök életben, sem a feltámadásban, hanem azt mondják, amit az unitáriusok hisznek, hogy ti. az utódainkban élünk tovább. Mégis úgy vélem, hogy az adatközlők feleletei a többség véleményét tükrözik. A 34 falu ref. gyülekezetei természetesen nem egyformák sem a műveltség és civilizációs szint, sem a történelmi múlt tekintetében, de még nemzetiségi helyzetük tekintetében sem. Hiszen a társadalmi néprajznak köszönhetően egyre világosabban tudjuk, hogy nincs két egyforma falu — még akkor sem, ha ezek a falvak szomszédosak —, mint ahogy nincs két tökéletesen egyforma ember sem. így pl. Magyarózd, ez a Mazsola völgyében fekvő tiszta magyar falu különbözik nemcsak az egykori marosszéki Mezőpanit székely—magyar lakosságától, hanem a Mezőségen fekvő Mezőméhes és Mezőzáh magyar lakosságától js, pedig Ózd is, mint Méhes és Záh, egykor jobbágyfalu volt, de ez utóbbiak magyar lakosainak elődei máshonnan betelepített udvari cselédek voltak, tehát nem alakulhattak ki azok a közös hagyományok, amelyek Ozdot jellemzik. Emellett abszolút román többség 180