Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken
A szóbeli oktatás, tanítgatás mellett szülei, testvérei példaadása hat rá. A szülők is imádkoznak rendszeresen, s van olyan apa, aki azt állítja, ha anélkül elalszik, álmában bika kergeti. A gyermek szemtanúja annak, amint leveszik a szekrény tetejéről a szentelt vízzel telt üveget, hogy munkakezdéskor, vagy útnak induláskor megmártsák benne a kezüket s úgy vessenek keresztet. Dagasztáskor, kelesztéskor, kenyér szeleskor, szántáskor, vetéskor is szokásos a keresztvetés és fohászkodás: „Én Istenem, adj áldást", „Segíts meg", „Jézuskám, segíts meg, Neked ajánlom szívemet". A munka sikeres elvégzését viszont hálaadás követi: „Na, a jó Isten megsegített, hogy elvégezhettem". „Hála legyen az Istennek". Bajban a szülők Máriához, ha elveszett valami, Szent Antalhoz fordulnak, ha betegség van a családban, így imádkoznak: „Most segíts meg, Mária" ..." Isten áldására, segítségére, vezérlésére utolsó jókívánságok a köszönés formái, melyekkel nap mint nap illetik egymást a falu lakói. Isten védelméhez folyamodtak régebben az öregek vihar közeledtekor: keresztet vetettek a négy égtáj felé, átkot szórva a közelgő fergetegre: fontson meg téged az Atya Isten, rontson meg téged a Fiú Isten, rontson meg téged a Szentlélek Isten" 18 . Ha ezzel mégsem sikerült elhárítaniuk, szentelt gyertyát gyújtottak, szentelt pimpót (barka) égettek, szentelt vízzel szórták meg a házat, s az asztal köré gyűlve együtt imádkoztak. A szentelt gyertya egyébként az idegen szellemek elűzésének eszköze a haldokló közeléből (a feje körül meghordozva), szentelt barkával pedig a fejfájós beteget füstölik meg. A kisgyermekkor erős intenzitású vallásos élményei az első templomlátogatások, előbb az édesanya ölében, majd a padjában, úgy ötéves kortól pedig már a gyermekeknek fenntartott első padokban foglalván helyet, az oltárképek (Szent György, Simon Júdás, Jézus), szobrok (Szent Antal illetve Szűz Mária a kis Jézussal), templomi zászlókon, illetve újabban színes ablaküvegeken ábrázolt magyar szentek (Szent László, Szent István, Szent Erzsébet, Szent Gellért) nézegetése, de mindenekelőtt a karácsonyi jászol megtekintése. A kisleányok elképzelik, hogyan öltöztetnék fel, játszanának el a jászolban született kis Jézuskával, tiszta szívvel hisznek az ajándékhozó — őrző — angyalkában, a Mikulásban. Igyekeznek jó viselkedéssel készülni e jeles eseményekre. A szülők, nagyszülők elmesélik Jézus születésének, életének, csodatételeinek, kereszthalálának történetét, mesélnek a kegyképek, szobrok ábrázolta szentekről, az imádkozás szükségességéről, a hitért vállalt vértanúságról. Megmagyarázzák az egyházi év épp soron levő jeles napjának jelentőségét, s általában: a gyermek miértjeire vallásos meggyőződéssel válaszolnak. A falu szokásvilágán keresztül a gyermek maga is részese lesz a vallásos rítusoknak: játékból misézik, de szülei ösztönzésére az ötéves kisfiú már ministrál („segít a papbácsinak"), aprószentekei, perecénekelni jár, locsolni, igaz, eleinte csak a szomszédokhoz és keresztszüleihez. 19 165
