Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez

valamilyen vele kapcsolatos csodás eseményre. Alább egy lujzikalagori család — apa, fiú, meny — vallomásait közlöm: „Én tudom hodzs a Szűzanya ingem megsegélt. Me én votam a háborúba négyezer kilométert Oroszországba. Sem nem fogtak el, sem nem lőttek meg. Ki segélt meg? A Csíksomlyói Segítő Mária. Me azelőtt jártam vót háromszor a bócsura, harminchétbe, harmincnyócba s harminckilencbe. S harminckilencbe szeptemberbe elvittek katonának. S negyvenháromba jöttem haza Oroszországból."

17 „Az én dzsermekemnek, Augusztáinak vot edzs betegsige. Épilipsziájo. S vót a kórházba es, de nem bírtak sinálni semmit. A dzsodzsszereket adták. S kivittem Csíksomljora, s ott meghozta a Szűzanya Mária. Megjött. Eccer még osztá csinált egy oljan krizát, s többet nem sinált semmit. Vótak, akik ki bírták tenni az ilyent a táblácskákra. A mármur kövekre. De hát én bírtam kitenni?"

18 „Edzsik esztendőbe regvei kellett induljunk a bósura, de az emberem elbetegedett. Este adtam bé az orvosságot, de uljan beteg vót! Há hodzs tudzsam én így elhadzsni iljen betegen? ő aszondzsa, hodzs menjek én magomra, de hát hodzs? Pedig meljen szép az! S akkor egész éjjel imádkoztam a Szűzmárijához. Regveiig imádkoztam. S hát eccer regvei nédzskor felszökött, s aszondja, hogy nekem semmi bajom nincs, én es mejek a bósura. S elment! Udzs megsegélte a Szűzmárja, hodzs semmije se fájt, semmi baja se vót. S elmentünk a buszval Komonyestig, s nem vót semmi baj."

19 A hagyományos Mária-tisztelet mellett a moldvai csángóságot a mára csaknem teljesen elveszített anyanyelv szeretete is Csíksomlyóhoz kapcsolja. Idősebb nemzedékeik még tudnak magyarul imádkozni, ismernek néhány nagyböjti, adventi, karácsonyi, halotti és Máriát dicsérő éneket, hiszen a század első felében sok faluban általános gyakorlat volt az, hogy a latinul miséző pap mellett a falu népével szoros kapcsolatot tartó „deák" (kántor) magyarul énekelt, sőt néhol magyar prédikációk is elhangzottak. Az utóbbi évtizedekben a moldvai templomokból teljesen kitiltották a magyar nyelvet, holott az idősebbek között sokan vannak, akik gyermekkorukban először magyarul tanultak meg imádkozni, és gyónásukat ma sem tudják románul elvégezni. „A bákóiak azétt isz mennek Szomoljora, hogy szeretik a magyar nyelvet. Met itthon nincs. Ott hollunk magyar nyelvet, sz osztán mikor jövünk vissza, akkor isz énekelünk, sz már az állomásztól a Hedbe (Erdélybe) mind csak a rózsafüzért kell mondjam. Szokszor huszanharmincan jöttünk, sz az olvaszott magyarul olvasztuk. Inkább szerették a magyar nyelvet. Me hát itt nem hallták."

20 A somlyói kegyhelyet nemcsak a nagy pünkösdi búcsú alkalmával látogatják. A közelebbről vagy távolabbról érkezők száma néha hétköznapokon is több százra rúg. De a pünkösdi búcsún kívül nagy tömeg szokott összegyűlni a tavaszi Szent Antal kilencedek alkalmával, Sarlós Boldogasszony ünnepén (júl. 2.) és Nagyboldogasszony napján (aug. 15.). Az őszi „kis142