Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Brutovszky Gabriella: A polimorf „Szíve(s könyv)ecske”
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. számos egyházi népénekdallamot őriz a saját variánsaiban aló. századból. Mi az oka, hogy a reneszánsz és barokk kori hazai és közép-európai, magyar, német és szlovák nyelvű énekeskönyvekben megörökített dallamok évszázadok múlva is hangzanak helyi dallamváltozatokban, parlando-rubato előadásmódban? Ennek több magyarázata van: egyrészt Perenye esetében átmenő forgalomtól mentes, zsákfaluról van szó; másrészt e község a 14. századtól egészen 1937-ig a szomszédos Genes község Szent Jakab plébániájának filiája volt, ennek köszönhetően spirituális létszükségletként sokkal jobban éltette paraliturgikus hagyományait, benne dallamait, mint az egyházkormányzati szempontból központi fekvésű települések: a püspökségek és a nagyobb plébániák. Ezeket a pap nélküli, népi szertartásokat a licenciátusok (1697-től van adatunk Perenyében licenciátusra Nimet István személyében) és a 18. század közepétől működött helybeli iskola mesterei vezették. Ajtatosságaik, sajátos szertartásaik közben örökítették tovább messzi évszázadok melódiáit. Ezt erősítette meg Szily János, első szombathelyi megyés püspök rendelete, miszerint a litániák helyett vecsemyéket kellett énekelni az 1780-as évektől fogva.66 Ezeknek a 16. századból származó dallamoknak a fennmaradását segítették a licenciátusok, iskola- mesterek és az előénekesek által használt, országos kiadású és ezen a vidéken elteijedt, 19. századi és 20. század eleji nyomtatott énekeskönyvek (pl. Tárká- nyi-Zsasskovszky-énektár, Eger, 1855, 18742; Szemenyei-Kapossy-énektár, Eger, 1887-1890; Égi Lant, Nagyvárad, 1898; Orgonahangok, Bp., 1903-tól) azokkal a dallamjelzéseikkel, amelyek 16. századi melódiákra utalnak. A ritka értékű, 520 oldalt számláló, előénekestől előénekesig nemzedékeken át örökített Perenyei kéziratos énekeskönyv (1855-), továbbá Szekszer Istvánná Németh Katalin előénekes Énekes könyve (1978-1979) ugyancsak ezeket a dallamokat éltette tovább nótajelzéseiben, különböző szövegeket énekeltetve rájuk. Lényeges, hogy ezek a 16. században a dallamgerinc mentén, „csontvázként” rögzített melódiák a nép körében regionális változatokban, parlando előadásmódban élnek tovább. Az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései és kutatásai által is több alkalommal igazolt közösségi népi emlékezet tanújaként Bejczi Józsefhé Hittaller Anna (*Perenye, 1928) előénekes asszony tehetsége, rátermettsége és páratlan memóriája mindmáig énekelt formában, „ollan perenyeiesen” őrzi ezeket a kincseket. 66 Szigeti 1977. 243-430. (VII. fejezet, a teljes tanulmány: 389-427.) 516
