Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. A 17. századtól kezdődően egyre gyakoribbá és általánosabbá vált a szentképek használata az egyház és a tehetős hívők körein kívül is. A nagyobb méretű, díszítést is szolgáló szentképeknek azután kibontakozik a maguk, napjainkig tartó története, amivel összefüggésben áll a kisméretű ájtatossági képeké is, elsősorban technikatörténeti és ikonográfiái vonatkozásban. Az apácamunkáktól kezdve mindig is megvolt az eszköztára annak, hogy a kisméretű képeket keretezéssel faliképpé alakítsák át. A funkciókat tekintve az átalakulások egyrészt a fali dísz, másrészt pedig az alkalmi kisgrafikai műfajok felé mutatnak. A szakrális témájú, nagyobb méretű, sokszorosított grafikai lapok a lakótérbe, parasztházak tisztaszobáiba kerültek a következő évszázadokban.25 Az apró méretű képek népi felhasználása jobbára hiedelemalapú, sokkal inkább a mágikus gondolkodáson és kevésbé a devóción alapul.26 A kis ájtatossági képek témái egyfelől évszázadokon át tartó folytonosságot mutatnak, másfelől a kegyesség keretében és az ábrázolás módját illető koráramlatokhoz is igazodnak. A kegyhely és a helyi kultuszok középpontjában álló kegykép kis szentképeken való ábrázolásai az első csoportba tartoznak. Például a „prágai kis Jézus” hosszú évtizedeken át változatlan „beállításban” látható (6. kép). Jézus, Mária, valamint a szentek ábrázolásai a sokszorosítással való előállítás ellenére többnyire a képzőművészetek nagy műfajaiban kialakult ikonográfiái alaptípusokhoz kapcsolódtak.27 Ezek a kapcsolódások - szerencsés esetben - műfajokon, műhelyeken, időkön át követhetők. A kis szentképek maguk is hozzájárultak az egész Európát átfogóan ahhoz, hogy a keresztény és egy imádságot nyomtattak. A képek a szentek ünnepnapja és az állandó ünnepek szerint sorba rendezve találhatók. Az év egyes napjaira kettő, három, esetenként négy szentkép is készült. A ti- zenkettedrét méretű leveleket ívben nyomtatták és egy íven belül beszámozták, majd szétvágták. Az önállóan is forgalomba hozott lapokat gyakran különböző gyüjtőkötetekbe kötötték, néhányhoz külön címlap is készült. Példányunk a teljes évet és a mozgó ünnepeket is felöleli, azonban 36 napra nem található szentkép benne. A januárra, februárra és márciusra szólókat 1755-ben nyomtatták, az áprilisiak 1757-ben, a május-júniusiak 1758-ban, a júliusiak 1759-ben és 1761-ben, a szeptemberiek 1762-ben, az október-novemberiek 1763-ban, a mozgó ünnepek lapjai pedig 1766-ban készültek. Az egyes lapok is ritkán fordulnak elő, ennyire teljes gyűjtemény pedig páratlanul ritka. Korabeli, aranyozott bőrkötésben. Aranyozott lapszélekkel. (Egyébként a nyomda a nagyszombati egyetemé, a mai Pázmány Péter és Eötvös Loránd egyetemnek elődéé volt.) Lásd még Haiman 1997. 25 A „szent sarok”-ra vonatkozó irodalomból csak példaként említem itt: S. Lackovits 1994;Csilléry 1993. 26 A szentképeket használhatták gyógyításra, apotropeikus céllal, elhelyezhették azokat az emberi testen vagy a humanizált környezet kitüntetett tereiben. Lásd Kriss-Rettenbeck 1963. 13-19. 27 Jerábek 1990. 402
