Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. VEREBÉLYI KINCSŐ A kis ájtatossági kép és a rokonneműek Az istentisztelet, illetve a katolikus vallás képviselőinek irányításával és a hívek részvételével megvalósított szertartások azok az alkalmak, amelyek a hitélet gyakorlásának középpontjában állnak. Az ige hirdetése és a cselekvések látványa, valamint az azokban való részvétel az érzékelés többféle fajtája révén tette lehetővé a hit átélését. A keresztény egyház, kialakulásának első századai után, a képi ábrázolásra vonatkozó szigorú tilalmak feloldásával inkább arra törekedett, hogy a hit tartalmait vizuálisan is megfogalmazza, közvetítse és ilyen módon is befogadhatóvá tegye. A kereszt, a keresztre feszítés vagy az olyan szimbólumok, mint a hal, a galamb, bárány, hajó és horgony, a jó pásztor képi megfogalmazásai és ennek a szabályai rögzültek és mindenki számára érthetővé váltak. Ugyanakkor a nyugati keresztény egyház hosszú története folyamán meg-megújuló vitákban igyekezett a képhasználat módját és mértékét kordában tartani.1 Az egyháztörténet, kultusztörténet, művészettörténet részletesen és sokoldalúan leírta a hívők igényei és az hivatalos egyházi álláspontok közötti ellentmondásokat és megállapodásokat. A leghíresebbek ezek közül a 730 és 843 között elsősorban a keleti egyházban kibontakozó viták, amelyeknek a középpontjában az isteni, a szent ábrázolhatóságának a kérdése állt. Ugyancsak nevezetesek azok a képek és szobrok megsemmisítésére irányuló mozgalmak és események, amelyekre aló. századi Európában a protestánsok bálványimádás elleni küzdelme folytán kerül sor (/. kép). Az olyan, képek tiszteletét tiltó vallásokkal szemben, mint a zsidó vallás vagy az iszlám, a katolikus egyház lassanként belátta, hogy a keresztény tanok terjesztésében és magyarázatában hasznos eszköz a kép. A képhasználat szabályozásában a hangsúly arra vonatkozott, hogy a tiltott képimádást (adoratio) megkülönböztessék a megengedett képtisztelettől. A teológiai keretek megteremtése lehetővé tette, hogy a liturgiában és az egyéni kegyesség gyakorlásában is megjelenhessenek Jézust és a szenteket ábrázoló képek és szobrok. A vallási 1 Bredekamp 1975. 394
