Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Perger Gyula: Néhány textilereklye a győri egyházmegyéből
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. hitelesség, melyet az egyház jóváhagy. A jóváhagyó illetékes egyházi hatóság a püspök, aki még a pápa által jóváhagyott ereklyét is köteles megvizsgálni, nehogy reliquiae non approbatae részesüljön tiszteletben. Csakis írásban jóváhagyott relikviát szabad kultusz tárgyává tenni. A hiteles ereklyék jelentőségük szerint is megkülönböztetendők. Vannak kiváló (reliquiae insignes) és nem kiváló (reliquiae non insignes) ereklyék. A kiváló ereklyék között elsőrendűek a Szent Kereszt és az Úr szenvedése eszközeinek ereklyéi. A szentek kiváló test és csontereklyéi csak ezek után következnek. A kiváló relikviákat csak templomban szabad őrizni, ugyanakkor nem kiváló ereklyét magánosok is tarthattak otthonukban. A fentiekből adódóan a győri egyházmegye történeti iratai - főként a Canonica Visitatiók és templomleltárak - szinte kizárólag szentkereszt, illetve kiváló csont és testereklyék meglétéről számolnak be, melyek a 20. században már csak egy-egy jeles alkalomkor kerültek az oltárra.5 A nem kiváló ereklyék a 17-18. században egy-egy főúri család ajándéka, vagy hagyományaként kerültek a templom, s így a közösség birtokába. A magánkézben lévő darabokról szinte alig tudhatunk, a régiségkereskedésekben fellelhető darabok dokumentálatlanok, így használatukról csak nagyon ritkán van információnk. Az ilyen típusú relikviák viszont viszonylag nagy számban voltak a különböző szerzetesrendek tagjainak, és a laikus testvérek birtokában. A szerzetesrendek feloszlatásakor felvett még oly pontatlan és szakszerűtlen leltárak is adhatnak értékelhető információt azok meglétéről. A győri Szent Orsolya-rend feloszlatásakor nem kiváló relikviák tucatjai kerültek a városi múzeumba, mint művészettörténeti szempontból figyelemre méltó darabok. Összegyűjtésük és leltározásuk természetesen ifiként az ereklyéket magukba foglaló nemesfém ereklyetartók, vagy a míves polionmunkák okán történt. A rend elöljárói még 1932-ben felkérték a tudós bencés tanárt és múzeumvezetőt, Lovas Elemért, hogy határozza meg az orsolyiták birtokában lévő, s számukra ismeretlen relikviákat. A Lovas által számba vett hetven, ereklyék hitelességét igazoló dokumentum között tizenöt textilereklye is szerepelt: „[...] 7. Sz.jent] Ágoston pluvialéjából részecske (ovális réz-tokban) ... 26. Assisi Sz.[ent] Ferenc tunikájának részecskéje (filigrán ezüstfoglalatú üvegtokban) ... 31. a. Sz.[ent] József palliumának részecskéje (ovális ezüst-tok) ... 31. b. Sz.fent] József tunikájának részecskéje (ovális filigr[án] ezüst-tok) Ugyancsak semmi új csodát nem szabad elfogadni, sem új ereklyéket befogadni, hacsak a püspök jóvá nem hagyja.” A kérdésről bővebben Denziger-Hünermann 2004. 5 A Győri Egyházmegye korai ereklyéiről: Barna 2001. 381
