Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Limbacher Gábor: Krisztus fegyverei hazánkban, Európában és a szakrális idő elvesztése a magyarországi katolikus egyházban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Magyarországon és Európában is egyre inkább teijedt a felvilágosodás eszméje, amely a vallás, társadalom, műveltség középkori és kora újkori világfelfogása, hagyományvilága helyett az észre, a puszta értelemre kívánta alapozni az emberek életvitelét. A metafizika, a szakralitás, transzcendens élmények meghatározó ereje helyett egyre inkább a konkrét fizikai tapasztalás, a természet- tudományos világkép vált meghatározó jelentőségűvé. A 18. század folyamán a múlthoz való viszony is gyökeresen megváltozott. A múlt korábban a kultúra mitikus jellegű összetevője volt, immanens meghatározó erő, amely a felvilágosodás hatására fokozatosan külsődleges dologgá, a tudományos vizsgálat tárgyává lett.51 Felsőbb társadalmi körökben mindinkább kétely merült föl az ereklyék áldást közvetítő és oltalmazó szent valóságát, sőt hitelességét illetően is. E szemléleti átalakulás másik összetevője a világias tematika teijedése, illetve a vallásos világkép szekularizációja. E tendencia figyelhető meg az ünnepek és hétköznapok arányának és minőségének változásában. Az ünnep, mint az időben megnyilatkozó transzcendens erőforrás kezd egyre inkább szabadidő vagy pihenőidő minőségre változni. Ezért Mária Terézia korában az ünnepek számának korlátozásával, több munkanap megállapításával igyekezték kialakítani az élet racionálisabb rendjét és nagyobb gazdasági teljesítmény elérését. Királynői kezdeményezésre az év vasárnapjain kívüli 45 ünnepnapot 16-ra csökkentették a 18. század derekán.52 Jozefinizmus, racionalizmus, materializmus, ipari-fogyasztói társadalom olyan jelenségek, amelyekhez az emberiség egésze iránt hivatást hordozó egyháznak viszonyulnia kell. Evangelizációs küldetését csak úgy töltheti be, ha ismeri és megérti a mindenkori korszerű viszonyokat. El kell sajátítania annak sajátos nyelvezetét, hogy kommunikálni tudja Krisztus szeretetre, halhatatlanságra, örök boldogságra szóló örömhírét. Ennek sikeréhez szükségesnek véljük azon tapasztalatokra, ismeretekre és létmódra sajátjaként való építkezést, amelyben az élet abszolutisztikus felfogása érvényesült, Ég és Föld összetartozó, hierarchikus egészet jelentett, és szinkretikus egységet képezett (64-65. kép). 51 Limbacher 2003. 169-191. 52 Limbacher 2003. 187.; Lengyel-Limbacher 1997. 50-51. 326
