Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Limbacher Gábor: Krisztus fegyverei hazánkban, Európában és a szakrális idő elvesztése a magyarországi katolikus egyházban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Nagypéntek és húsvét titkának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére egyrészt a passiójátékok, nagypénteki misztériumok, felvonulások, másfelől ájtatosságok: keresztút, fájdalmas olvasó, főleg pedig a Mária-siral- mak adtak alkalmat.43 Föltűnnek a jezsuitáktól kezdeményezett vezeklő körmenetek, élőképes felvonulások is. Ezeknek a penitenciatartás és megigazulás épületes szándékával való fölidézése, szemléltetése elsősorban a deákság és jámbor társulatok feladata. A jellemzően töviskoronás, önostorozó (flagelláns), kereszthordozó körmenetek a 18. század elején hazánkban is elteijedtek. Egerben az 1710-es években a nagyböjt utolsó három péntekén keresztvivő és önostorozó körmenetet tartottak a városban. A diákok is - az 1759. évi püspöki tiltásig - évente az utolsó három nagyböjti pénteken flagellálást végeztek, majd részt vettek a nagypénteki nyilvános körmenetben. A temesvári (Temes m., Timisoara, R.) Agónia-Társulat följegyzései szerint a hívek nagypéntek délután fekete vezeklő kámzsába öltözve, körmenetben látogatták az egyes templomok szentsíijait. Hátuk csupasz volt. Korbáccsal, kötéllel ostorozták magukat. Suhanc gyerekek edényben meleg vizet vittek utánuk, és időnként lemosták róluk a megalvadt vért. A Megváltó példájára némelyek nehéz fakeresztet is hordoztak a vállukon. A püspök a látványos felvonulást 1732-ben eltiltotta.44 A pécsi kongregáció tagjai nagypénteken fekete zászló alatt a jezsuita templomból kiindulva, vezeklő ruhában körmenetet tartottak. Részt vettek benne a vármegyei tisztviselők, a város kapitánya és huszárjai, majd zászló alatt az ön- ostorozók csoportja. Egyikük a keresztet, a többiek pedig a kínszenvedés jelvényeit vitték. Egyes helyeken, talán a stációkat jelezve, a menet megállott, és a deákok latin, magyar, horvát, német nyelven beszédet rögtönöztek. A menet végén föltűnt a szentsír, amelyet egyesek vállukon hordoztak. Négy sarkán egy- egy angyalnak öltözött fiú foglalt helyet. Könnyezve mutogatták a kínszenvedés eszközeit, és ők is bűnbánatra buzdították a népet. A szentsírt tizenkét fegyveres, egyenruhás városi haj dú kísérte (1713). Nesselrod pécsi püspök később (1717) a körmenetet megtiltotta. Szicíliában az ilyen körmenetek máig folytonosak (49- 53. kép). A jezsuiták Buda-vízivárosi Szent Anna-templomának nagypénteki körmenetét a deákság nyitotta meg. Fekete csuhába öltözött, vállukon keresztfát hordozó, önostorozó hívek követték. Nyomukban hozták Szent Mihály lován a halott Krisztusnak fekete lepellel borított szobrát, amelyet kétoldalt fáklyás 43 Bálint 1989.237. 44 Kovács 1974. 49.; Bálint 1989. 253. 321
