Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
I. A Szűzanya és a szentek tisztelete egykor és napjainkban - Dániel Erzsébet: Mária-tisztelet napjainkban az Alsó-Garam menti falvakban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. lyült gyakorló istenhívő, és vallásosságának egy magasabb szintjén gyakorolja Mária tiszteletét. Persze akad ennek ellenpéldája is, amikor valakinek egy betegség, egy tragikus esemény megváltoztatja gondolkozását, életvitelét, szemléletét, és hívő emberré válik, minden előzmény nélkül. Az itt élő emberek még mindig egy zárt közösséget alkotnak, főleg vallási életüket illetően. Ekkor még (a 90-es évek elején) élt az a nemzedék, amely gyermekkorában egy vallási közösségben élte mindennapjait, és szüleik által megtapasztalhatták a hit erejét, életük minden napjaiban. A Felvidék e legdélebbi falvainak kis közösségeiben azon vallásos emberek, akik legalább heti egy vagy két alkalommal templomba is járnak, gyakorolják hitüket, a Mária- imák, -énekek megismerői lesznek. A Mária-ünnepek közül alig szentelnek nagyobb figyelmet a többi ünnepnél az itt élő hívő emberek. Ezen a téren külön figyelmet érdemel azonban a bényi közösség. Az Alsó-Garam mente legismertebb központja, Bény nemcsak történelmi múltjával, műemlék értékű román stílusú templomával, gyönyörű népviseletével, gazdag néphagyományaival ismert határainkon túl is, de vallási életével is különbözik a többi községtől. Ennek magyarázata a községhez tartozó búcsújáró hely látogatottságában is rejlik. A legenda szerint „Szent László király csapatával erre járt és megpihentek a völgyben. A katonák megszomjaztak, ő ezt meghallotta, kardját leszúrta a füves földbe, fölnézett az égre, imát mondott, és amikor kardját kihúzta, helyén forrás keletkezett, amiből aztán mindnyájan eloltották szomjukat”. Az idős adatközlők szerint „nagyon régen történt, hogy az urasági intéző földdel betöltötte a jó ivóvizű kutacskát, amelyből egy éren folydogált a víz a közeli patakba. Azért rendelte el, mert a földeken dolgozó emberek odajártak vízért és legyúrták a vetést. A forrás kifogott az intéző úron, reggelre előtört, a földet elhordta a patakba. Ezt az intéző amikor megtudta, haragra geijedt. Meghagyta a cselédeknek, hogy egy szekeret rakjanak meg trágyával, és négy ökörrel húzassák oda, töltsék be a kutat, erre a büdös, trágyás vízre csak nem járnak majd el az emberek. Másnap reggel a béresgazda azzal a rosszhírrel ment a kastélyba az intézőhöz, hogy az ökrök megbetegedtek, és kettő már meg is döglött. Az intéző hitetlen ember volt, de erre a hírre meglepődött. A béresgazdát kiküldte a kúthoz, hogy nézze meg. Amikor visszajött, annyit mondott, hogy a kút vize tiszta, minden trágyát elvitt a forrás vize a patakba. Ekkor elrendelte, hogy tölgyfa gerendákból építsenek oda fakápolnát, szép nagy Szűzanya képet festetett és az oltár fölé helyeztette. A fakápolna az 1927-28-as évben leégett, a környékbeli hívők adományaiból épült a mai kápolna”. 27
