Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Horváth József: Végrendeleti adalékok a temetéskori harangozás és misemondatás történetéhez
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. mester stóladíjai között, 5 dénár összeggel.15 Az ugyancsak a Rábaközi Főespe- rességben, 1696-97-ben végzett vizitáció sem említ külön temetéskori harangozás díjtételeket; gyakran találkozunk viszont azzal a kitétellel, hogy a temetésért, valamint az éjszakai virrasztásért 12-12 dénár jár a mesternek.16 A Győri Székes- egyházi Főesperesség területén 1698-ban felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvekben viszont már rendszeresnek mondható a temetéskori harangozásért a mesternek járó 5 dénár említése.17 Ugyanezen foesperességből 1748-ból is hozzáférhetők már nyomtatásban, magyar fordításban a jegyzőkönyvek: ezekben ugyan kifejezetten temetési harangozásról nem esik szó, de a mester temetési stólája mindig megemlíttetik - többnyire 15-25 dénár körüli összeggel.18 19 Mivel harang létét szinte minden településen említik, feltételezhetjük, hogy a temetési harangozás is a mester feladatai közé értendő, melyek - amint arra Mészáros István már korábban felhívta a figyelmet11' - jelentősen kibővültek a 18. századra. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben néha arról is szó esik, kinek köszönhető a harang léte. 1698-ban Csécsényben említi pl. a vizitátor, hogy nemes Patonay Zsuzsanna úrnő hagyományából 18 forintért csináltattak egy harangocskát;20 Rábcakapiban járva pedig azt jegyzi fel, hogy egy özvegy hagyatékából van egy kis harang - nevét azonban nem említi;21 nyilván azért, mert nem ez volt számára a leglényegesebb információ, hanem az, hogy a harang nem volt felszentelve. Ahogy fentebb már említettem, a temetéskori harangozásra vonatkozó rendelések a győri végrendeletekben a 18. század közepére válnak igazán érdekessé. A szegényebbek többnyire csak egy-egy harangozást kémek, de a háromnégy harangozás rendelése az inkább jellemző. Természetesen nem csupán a mennyiségnek lehetett szerepe, de annak is, hogy hol harangozzanak érette; így a részletesebb rendelésekben néha a korabeli Győr szinte összes temploma együtt említtetik. Odor György pl. 1759-ben 3-3 harangozást rendel az „Öreg templomban” - azaz a Nagyboldogasszony-templomban, a mai Bazilikában -, a jezsuitáknál, a ferenceseknél, a karmelitáknál, a Magyar Ispitában és „az külső városi három Templomokban”22 - tehát valóban alig marad ki korabeli győri templom a felsorolásból! 15 Lőrincz 1974. 234. 16 Varga 1972.293., 304., 306. 17 Vö. Varga 1971. 18 Vö. Varga-Reichardt 1991. 19 Vö. Mészáros 1988. 20 Varga 1971. 185. 21 Varga 1971. 190. 22 GYVL, Végrendeletek, 288. sz. 233
