Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
Voigt Vilmos: Erdélyi Zsuzsanna évtizedei és évszázadai
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. kiadásban az 59. szöveg; az 1976-os Magvető-kiadás 97. szövege). Erdélyi Zsuzsanna ezt az imát 1970-ben egy moldvai csángó faluban született asszonytól gyűjtötte. Már az első közlésnél azt úja: „önkénytelenül egy szojot sámánének jut eszünkbe”. Innen idéz is egy hasonló parallelizmust, illetve szóismétlést - Diószegi Vilmos szibériai úti beszámolójából, csak magyarul:, A Nagyhavas és a Szív-havas fölmegyek rá fölhágok rá.” Az 1999-es pozsonyi kiadás pótlásai között, a 282. szövegben „hegyet, hegyet hágék, / lőtőt, lőtőt szállék” szóismétléses forma szerepel, megint csak egy moldvai imából, amelyet, 1994 óta, szemmel láthatólag többen is felgyűjtöttek. Először az Új Tükör 1979. évi szeptember 16-i számában (majd más írásaiban is) Kovács Sándor Iván csuvas magyar ősköltészeti párhuzamok keresése során hivatkozik egy magyar találós kérdésre, amely a harmatra vonatkozik, és így kezdődik: „Hágcsón hágtam, Lépcsőn léptem”. Ezt ő Erdélyi Zsuzsanna imaszövegéhez hozzákapcsolja. Forrásként a Palócz népköltemények (1865) könyvet említi. Az általa meg nem nevezett szerző a nógrádi Pap Gyula (1843- 1931), aki író, majd ügyvéd volt. Igen fiatalon, még Sárospatakon, Erdélyi János (!) tanítványa volt, ő biztatta népköltési gyűjtésre. Ez a szövegrészlet 90 évvel korábbi, mint az „unoka” által hallott ima. (Kovács írását a mostani antológia a 116. számon közli.) Ám ma már ennél valamivel többet tudhatunk. Vargha Katalin kiváló magyar találóskérdés-szöveggyűjteményében (Magyar találós kérdések. 19. századi szövegek antológiája - megjelent 2010 nyarán, Budapesten, a Tinta Könyvkiadónál) a 824-827. számokon négy ’harmat’-megfejtésű rejtvényt olvashatunk. Az első kezdete „Hágcsón hágtam, lépcsőn léptem”. Ezt 1858-ban publikálták a Magyar Nyelvészet folyóiratban. A második Pap Gyula említett szövege. A harmadik így kezdődik: „Gyepen mentem, gyepen gyüttem”. (Ezt 1877-ben közölték.) A negyedik pedig a Magyar Népköltési Gyűjtemény nevezetes nagyszalontai kötetéből való: az előzővel szó szerint egyező szövegrész- let. Köztudott, hogy ezt a gyűjtést vezető Szendrey Zsigmond olyan folklórszövegeket keresett, amelyeket még Arany János is hallhatott. Természetesen a közel egy időben készült két, legkiválóbb modem magyar találóskérdés-falumonográfia (Lábadi Károly - Drávaszög, megjelent 1982 és Ráduly János - Kibéd, megjelent 1990) is közölt ide tartozó változatokat. A Drávaszögben (96.a szöveg) „Hágcsón hágtam, lépcsőn léptem, Aranygyűrűm elvesztettem...” a harmat-rejtvény kezdete. Kibéden a jó sok harmat-rejtvény közül minket leginkább az 57. számú érdekel: „Hágcsón hágtam, lépcsőn léptem, aranygyűrűm elvesztettem...” Érdemes ám megjegyezni a következő 20
