Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. engedte konfirmálni azokat a fiatalokat, akik nem tudtak magyarul (a mostani 30-as korosztályból), így azok a városban konfirmáltak (szintén magyarul, de kevés anyagot kellett megtanulniuk). Batizán Attila viszont úgy gondolta, nem az a cél, hogy ne konfirmáljon, és ne értse meg az evangélium lényegét, mert ezzel csak azt érné el, hogy az illető úgy érezné, kizárták őt a református egyházból. Ezért a presbitérium hozzájárulásával a fiút románul oktatta, hogy megértse az alapvető hitelveket. A konfirmálás viszont a hagyományoknak megfelelően magyarul zajlott: a fiú megtanulta magyarul is a válaszokat, magyarul tett hitvallást, magyarul énekelt. Ez idő alatt istentiszteletekre is járt, a lelkész minden alkalomra készített neki román nyelvű olvasnivalót az egyházról és a faluról. Konfirmálása óta azonban már nem jár rendszeresen templomba. Konfirmáción a lányok fehér színű ruhát, a legények pedig szürke vagy fekete öltönyt viselnek, egy esetben fordult elő, hogy türkizkék színű öltönyt vett fel egy fiú, ez esetben az édesanya román volt. Batizán Attiláékhoz kötődik a templomot díszítő textíliák lecserélése. A korábban használt piros bársony az ő értelmezésükben nem a 20. század eleji polgári jelleg kifejezője (amint arra pl. Haróban, Aninószán láttam szép példákat), hanem a kommunista időszak ízlésének maradványa. Számukra a varrottas az igazi magyar, református minta, az identitás erősítéseként ilyet készíttettek a rákosdi templomba. A szószékterítő és az úrasztali terítő Sztánán készült 20072008-ban. A többi varrottas mintáját Kézdivásárhelyről kapták és Marosvásárhelyen rajzoltatták vászonra, de ezeket már a helybeli asszonyok hímezték ki. Ha valaki meghal hétfőn, akkor hétfő este családi körben ravatalozzák fel, kedd este kerül sor a gyülekezet jelenlétében a virrasztóra. A harmadik napon, vagyis szerdán következik a temetés. (Ám amikor 2011-ben Rákosdon jártam és meghalt egy idős asszony, a nagy meleg miatt már a halála napjának estéjén sor került a virrasztóra, másnap el is temették.) A lelkész a virrasztóban csak magyarul olvassa fel az igét és magyarul imádkozik a hívekkel (prédikáció ilyenkor nincs), akkor is, ha románok is részt vesznek rajta. Ha a rokonok szeretnék, akkor a temetés kétnyelvű. Erdélyben a 21. század elejéig az volt az általános, hogy a halottat az otthonában ravatalozták fel, de az uniós törvények mindenkit köteleznek arra, hogy a temető mellett ravatalozót építsen. Ezt Rákosdon 2008-ban kezdték el építeni, és 2010-ben vették használatba. Eleinte sokan tiltakoztak a ravatalozó (helyben kápolna) ellen, mert megszokták, hogy ekkorra a házat fel kell díszíteni, és az egész közösség látni fogja az elhunyt bútorait, textíliáit. Olyan esetet is hallottam, amikor az idős asszony az unokájával festményt vetetett, mert annak 196
