Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Találkozások, arcok, élmények 1

Ki is ez a mezőgazdasági munkát végző, kitartóan, fáradságról soha sem panaszkodva dolgozó, példás háztartást vezető, közösségével szüntelenül törődő, egyházának, sőt a testvér egyháznak is önzetlenül segítő, a múzeumi munkát hűségesen és kitartóan támogató, s a késő esti vagy az éjszakai csendes órákban tollat fogó asszony? Ki ez a mindig derűs és nyugodt ember? 1925. június 5-én, a szentgáli tanyavilágban, a falutól 9 km-re látta meg a napvilágot. A történelmi levegőjű Szentgálon nevelkedett, az Árpád-kori településen, büszke, öntudatos, kemény akaratú, szilárdan református hitű kisnemesek között római katolikusként, pásztorcsalád sarjaként. Dédapja, Molnár József a századforduló táján Dobosból, azaz az Agártető Dobos nevű erdejéből ment kilenc gyermekkel, 300 birkával, ökrökkel és tehenekkel Szentgálra, ahol birtokot bérelt - mert a dobosi tanyavilágban a betyároktól nem volt nyugovásuk. Eötvös Károly néhány sora jól jellemzi az ottani közállapotokat: „A Lesence és Eger patakok völgyeiben egyik csárda a másikat érte hajdanán. A Kutyafarka, a Biliege, az Ürgelyuk, a Sanyarú, a Kinlódi, a Netovább, a Dobos, a Tüskés, a Szegfű, a Kaparó, a Legényes, a Rostavető, a Zsidó ... csárdák hol az útfélen, hol a faluvégen, hol az erdőszélen... Rossz híre van a vidéknek. A Dobos tele van kanásszal, juhásszal, szegénylegénnyel, tűzhely nélkül való járókelővel... Ki jár a csárdába? Kanász, juhász, szegénylegény... A nyirádi és dobosi erdők odaülnek a veszprémi Bakonyra, s lopott birka, lopott disznó, véresre vert tarkó, hajléktalan ember nemigen ügyel a vármegye határjeleire. Innen oda, onnan ide akadálytalan volt az erdőn és az éjszakán a közlekedés..." A dobosi Molnár József juhász Gábor fia feleségül vette Bagi József szentgáli juhász leányát, Máriát. Ok az anyai nagyszülők. A magyarbarnagi juhászlegény Kiss-Tóth István ugyancsak szentgáli juhászleányt, Dávid Zsófiát vette hitvestársul - ők az apai nagyszülők. E két házasságból született gyermekek: Molnár Mária és Kiss-Tóth Imre 1923-ban esküdtek egymásnak örök hűséget, s e házasság első gyermekáldása Kiss-Tóth Mária lett, aki nagyanyja kívánságára a szent keresztségben a Vilma nevet kapta. A leánykát két hetes korában, igazán jeles napon, Űrnapján keresztelték meg. A keresztanya és nagymama a csecsemővel a körmenetben is részt vettek. Sokan megnézték őket, s az egyik idős asszony jóslatot mondott: „Figyeljétek meg ezt a kisgyereket, ez az első^tja alkalmával igen sok éneket hallott és igen sokan megnézték. Ez életében igen sokat dánul, éneköl, mikor, mit köll és vígkedvű, jónótás lesz egész életében!" Ennyi év távlatából elgondolkodva az egykori jövendölésen, igazolhatjuk beteljesedését. A gyermek úgy nevelkedett, amint általában a korabeli, hasonlóan módos pásztorcsaládok gyermekei. Azonban családjának volt egy különleges adottsága, amely minden bizonnyal hatással volt a gyermekévekre, s rajta keresztül élete további esztendeire is, befolyásolva érdeklődését, felébresztve szunnyadó érzékenységét, nyitottá téve közössége sorsa iránt is a növekedő