Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Sass Brunner Erzsébet sümegi kapcsolatai

évek végére már véglegesnek látszik Sass Brunner Erzsébet elhatározása: Indiába utazik; és nem is csodálkozunk azon, hogy ezt a férj egyszerűen hóbortnak nevezi. Elutazásuk időpontját Bethlenfalvy 1929. május 5-re teszi, szemben a Sümeg és Szentgrót magát meg nem nevező riporterével, aki egy 1938-ban megjelent visszaemlékezésében azt írja: „... 1929. május 25-én találkoztam Sümegen Sass Brunnernéval és leányával Brunner Erzsébettel, amikor világkörüli útjukra indultak..." Brunner Ferenc Sümegen marad, festőiskolával próbálkozik, arcképek, egyházi jelenetek megörökítésében morzsolja fel tehetségét. Nem nagy név a magyar pikturában, művészetét azonban egy biztos alapokon álló mesterségbeli tudás jellemzi. Érdekes és ellentmondásos a családtagok közötti viszony alakulása is. Bár hivatalosan soha nem váltak el, útjaik messze ívben elkerülik egymást. Életük végéig leveleznek, felesége rendszeresen küld festményeiből Sümegre. Bizonyíték rá az 1933-ban, 1936-ban és 1938-ban rendezett sümegi kiállításaik, ahol mindhárom esetben közösen lépnek munkáikkal a város műpártolói elé. Az 1933ban rendezett kiállításukról sajnos közelebbit nem ismerünk. Az 1936-os bemutatkozásukról a korabeli sajtó már részletesen tudósít. Értesülésünk szerint Sassné Farkas Bözske, Sass Baba és Sass Ferenc festőművészek a közeli napokban a Polgári Önképzőkör nagytermében a saját műveikből kiállítást rendeznek..." írja a Sümeg és Szentgrót január 19-én. Kiállításuk január 22-én nyílt meg, amin „Sümeg előkelősége teljes létszámban megjelent", olvashatjuk a helyi lap január 26-i számában. A továbbiakban a lap tudósítója arról is beszámol, hogy „a két világot járó művésznő Indiából és Japánból küldött műveit, azonkívül Sass mester jól sikerült arcképeit, a helybéli közönség legnagyobb elragadtatással fogadta". Az eladásra szánt és elkelt festmények közül a lap február 2-i számában kiemelten írnak „Sass Baba Tagóré portréjáról, melyet Santiniketában festett ... és melyet dr. Takács Jenő kir. közjegyző úr vásárolt meg." 1938-ban felröppent a hír: a művésznő és leánya Sümegre látogat. Sass Ferenc izgatottan várja jöttüket. A Benedek Aladár szerkesztésében megjelenő Sümeg és Szentgrót 1938. január 30i számában, egykori tanítványa kérdéseire válaszolva, a művész részletesen beszámol felesége és leánya földkörüli útjáról, boldogan újságolva azt, hogy nemsokára végleg Sümegre érkeznek. Sass Brunner Erzsébet és leányának Amerikában kiállított munkáinak egy része júniusban már Sümegre érkezett, 12-én a helyi lap már öblös betűkkel adja tudtára olvasóinak azt, hogy „a művészcsaládnak újabb műveiben ismét gyönyörködhet Sümeg őket nagyra becsülő műértő közönsége", amennyiben e napon nyílt meg „közös kiállításuk a Polgári Önképzőkör emeleti nagytermében". Kiállításuk 16-ig volt nyitva, s ezeken „a terem állandóan tele volt látogatókkal". Sass Brunner Erzsébet és leánya végül is augusztus 18-án érkeztek Sümegre, másfél hónap itt-tartózkodás után távoztak el a városból. Szeptember 18-án még részt vesznek Sass Brunner Ferenc, Mihály öccsének ünneplésén,