Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Sass Brunner Erzsébet sümegi kapcsolatai

Ferenc a kor szellemének megfelelően szabadelvű nézeteket vall, képei szociális elkötelezettségűek, s így személye nemegyszer sajtóviták középpontjába kerül. Ezekben az években rengeteget dolgoznak, festőiskolát vezetnek, kiállítások sorát tudhatják magukénak. Ezt az ígéretesnek látszó karriert azonban a nagypolitika eseményei valósággal kettészelik. Az első világháborút követő nagy kiábrándulások éveiben Sass Brunner Ferenc egyre inkább a magyar művészeti élet perifériájára szorul. Liberális nézetei miatt többször megjárja a rendőrségi fogházat, éveken át személye sorozatos zaklatásoknak van kitéve. Egyre kevesebbet fest, zárkózottá válik. Talán ezzel (is) magyarázható a családdal szembeni viszonyának megromlása, mely végül a házastársak egyfajta szakításához vezetett. Sass Ferenc a 20-as évek legvégén katonatiszt testvéréhez Sümegre költözik, míg felesége és leánya előbb Nyugat-Európát, majd a TávolKeletet választják életük újrakezdésének színterévé. Anyja és leánya 1929 májusában indultak el világkörüli útjukra. Előbb Olaszországba, majd innen Tagore meghívására 1930. február 17-én megérkeztek az indiai Calcuttába. Az itt eltöltött öt esztendő sikerekben gazdag időszakot jelent a művésznő életében. Bekapcsolódik a „Bengáli iskolának" nevezett művészi csoport avantgárd törekvéseibe. Sass Brunner Erzsébet Sass Brunner Ferenc „Önarckép"