Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Gyűjtőúton Kelet-Tirolban

Kelet-Tirol hegyi rétjeit tarka lepkék sokasága népesíti be mentén Kals településig. Kals után bármerre próbálkoztam, mindenütt tiltó táblák állták utamat. A Grossglockner azonban onnan még nagyon messze volt. Úgy döntöttem, hogy a tilalom ellenére továbbmegyek. Eleinte jobb, majd egyre romló utakon kb. 2000 méter magasságig sikerült feljutni. Közben végérvényesen elromlott az idő. Estefelé a szakadó esőben már nem volt kedvem sátrat verni, inkább választottam a kevésbé kényelmes megoldást és az autóban tértem nyugovóra. Az esőcseppek szüntelen kopogása miatt azonban nehezen jött álom a szememre. Egyébként is nyugtalanul aludtam, többször felébredtem, bár hajnal felé megszűnt az eső kopogása. Mikor reggel kinéztem az autóból, nem akartam hinni a szememnek, fehér volt a táj körülöttem. Éjszaka olyan erős volt a lehűlés, hogy az eső hóra váltott át. így kénytelen voltam elállni a Grossglockner „megmászásától". Azonban véglegesen nem mondtam le a dologról. Bízom abban, hogy legközelebb nagyobb szerencsém lesz! Látva azt, hogy a magasabb régiókban gyűjteni a közeli napokban már aligha lehet, jobbnak tartottam a lehetséges mértékig délre leereszkedni. így jutottam el eredeti szándékom ellenére az olasz határ közelében húzódó, de még Kelet-Tirolhoz tartozó Lienzi Dolomitokba. Eleinte sajnos még ott is elég hideg volt, pedig találtam egy csodálatosan szép völgyet, mely az osztrák-olasz határon, de már a Karni Alpokhoz tartozó Gr. Kinigat (2689 m) csúcsa felé hívogatott. Az Erschbaumer Tal nevet viselő völgy kitűnő gyűjtőhelynek látszott, de a csúcs fölött gomolygó felhők a völgynek mindig arra a részére is rátelepültek, amerre éppen jártam,