Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Gyűjtőúton Kelet-Tirolban

GYÜJTÖÚTON KELET-TIROLBAN Sokan bizonyára fejcsóválva veszik tudomásul, ha valakiről kiderül, hogy időt, fáradságot és főleg pénzt sem kímélve járja a környező és távolabbi országokat is azért, hogy hozzájusson a gyűjteményéből még hiányzó lepkevagy bogárritkaságokhoz. A gyűjtőszenvedély azonban messzire elcsalogatja a rovarászokat. Az amatőr magyar gyűjtők kedvenc célpontja lett az utóbbi időben Erdély, Bulgária, Görögország, Törökország, de újabban Iránig is elmerészkednek gépkocsival. Nyugat-Európa kevésbé felkapott, mivel rovarfaunája nem sokban tér el a nálunk megszokottól, ezért az onnan hazahozott rovaranyag nem számít igazi „zsákmány "-nak. Engem sem annyira a rovarvilág, hanem inkább a táj vonzott az Alpokba. Hozzájárult azonban az is, hogy levelezés útján évek óta kapcsolatban állok A. Koffler lienzi zoológussal, aki amatőrként foglalkozik elsősorban KeletTirol bogárfaunájával, de a bogarak mellett más rovarokat, többek között kétszárnyúakat is gyűjt és régóta keresett egy specialistát, akivel a zengőlegyeit feldolgoztathatja. Valahogy eljutottak hozzá a publikációim, aminek alapján néhány évvel ezelőtt levélben megkeresett és azóta rendszeresen küld zengőlegyeket meghatározás céljából. Az egyik levelében felvetette az anyag publikálásának lehetőségét is. Mielőtt erre sor kerülne, célszerűnek tartottam, hogy személyes benyomásokat szerezzek a területről és néhányat magam is gyűjtsek ott kedvenc állataimból. Többszöri halogatás után végül is 1992 augusztusában rászántam magam az útra. A szokatlanul hosszantartó aszállyal párosult kánikulából indultam augusztus 11-én hajnalban, délután már kellemesen hűvös időben üde zöld rétek fogadtak Kelet-Tirol hegyei között. Az már kevésbé volt örvendetes, hogy éppen egy hétig tartó esős periódus elején érkeztem. Szerencsére többnyire éjszaka esett, de akkor is csak 10-11 óra felé száradt fel a növényzet, így viszonylag kevés idő maradt a gyűjtésre. Kelet-Tirol Ausztriának hazánkban alig ismert, a magyarok által ritkábban látogatott tája. Igaz nem is önálló tartomány, hanem Tirol része, de Észak-Tirollal való közvetlen összeköttetése az 1919-es békeszerződéssel megszűnt, mert az akkor Olaszországhoz csatolt Dél-Tirol egy csücske északi irányba benyomul a két osztrák Tirol közé. Kelet-Tirol tipikus magashegyi alpesi kis „ország", melynek felszínét számtalan völgy szabdalja és teszi arculatát változatossá. Se szeri, se száma az égbetörő csúcsoknak, a hegyek átlagos magassága 2500 méter fölött van. A táj közepén Ny-K-i irányban a Lasörling és a Defereggen csoport 3000 méter körüli csúcsai veszik körül a Schwarzach-folyó Defereggentalnak nevezett gyönyörű völgyét. Északon a Gross-Venediger (3674 m) hegycsoport gleccservidéke és a Hohe-Tauern vonulata határolja. ÉK-en éppen Kelet-Ti-