Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

„Hogy az ékességeitől megfosztatott úrnak asztala puszta ne legyen..." (Egy ajándékozás története)

közé kerültek. Egy 1833-ban Szentantalfán történt ajándékozás ilyen rendkívüli alkalomról tudósít. 1833 márciusában, azt az eklézsialádát, amelyben az úrasztala textíliáit tartották, ellopták. ,,Az 1833 1 esztendő március hónap 28

dlkára virradóra tiszt. Bodor János Úr prédikátorságának elején, némely erőszakos istentelen tolvajok a hátulsó ház tekintetes Matkovics uraság szilvására nyíló ablakát, rámástól, keresztvasastól együtt kifeszegetvén: a házba berontottak és az ott egy rossz ládába lévő s feljebb specifikált drága keszkeneit az Úr asztalának azon két kék tarkájú (kékfestő!) nagy abroszokon kívül melyek a templomban az Úr asztalán tartattak mind elvitték..." Úrasztali terítő. Balatonfüred, 18.sz. II. fele Az elrablott térítőkre vonatkozóan az egyházközség levéltárában őriznek egy leltárt, amelyben felsorolták az úrasztali textíliákat. Összesen 18 db-ot vettek számba. Ebből 6 abrosz, ill. terítő, a többi kendő, azaz az előbbieknél kisebb mértékű. Közöttük szerepel az a keresztelő kancsó és vízfelfogó tál letakarására szolgáló kendő is, amely oly mértékben megrongálódott, hogy már 1831-ben Rádóczy Jánosné, Somody Sámuel leánya ennek kicserélésére adományoztott egy új „vadgalambszínű" alapon zöld, piros és sárga virágos keszkenőt. (Érdemes megemlíteni, hogy mind a Rádóczy, mind a Somody nemzetség Szentantalfa legősibb nemzetségei közé tartozik, kisneme-