Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Finnország múzeumaiban

Megtalálhatók a mi fogalmaink szerinti megyei múzeumok is, értsd alatta, hogy egy nagyobb tájegység anyagát gyűjtik komplexen és így mutatják be. Ilyet láttunk Rovaniemiben és Ouluban is. Rovaniemi múzeuma egy új épületben van, kiállításán egy lapp család mai életét mutatják be enteriőrökben. Úgy is mondhatnánk, mindent megvásároltak az adott famíliától a csónaktól a Yamaha motorig. Ez is egyfajta dokumentálás. Ouluban egy régi, szépen felújított épületben látható a megyei bemutató, a szakmai tudományok teljes egészére vonatkozóan s az idők kezdetétől napjainkig terjedően. Meghatározó mindenütt az enteriőr, azaz a látvány. Vagyis találkoztam a régi óhajommal: a kiállítás a közönségnek szól s nem a szakmának. A szakember menjen be a múzeum raktárába vagy olvassa el a szakirodalmat, abból okosodjon. Mindkét kiállítás súlyos milliókba került (finn márkában értve) s a meglepőbb: még ebben az évben átadják az új rovaniemi múzeumot, amelyben helyet kap egy tudományos központ is. Maga az egész - bagatell - 100 millió márka (1,8 milliárd Ft), s valami olyan csoda, amely még a finn építészet remekeihez szokott szakembereket is meglepi. Majd elfelejtettem: Lappföld fővárosa alig 30 000 főnyi lakosú s évente jó ha húszezer múzeumlátogatót regisztrálnak. Most majd több lesz... Igen nagy múltúak és kiválóan rendezettek a szabadtéri múzeumok, a skanzenek. Nem véletlen, hogy éppen északról indulva honosodtak meg szerte a világban. Gyönyörű tájban láthatók, nem mind odavalósi épület, sok helyről gyűjtik össze őket. Van ahol csak maguk a skanzen épületek állnak, van ahol kiállítócsarnokot is építenek melléjük. Mint például Karasjokiban - ez már Norvégia csücskében volt - ahol igen egyszerű és követésre méltó installációt láttam. Minden vitrin fából készült (minőségére IKEA bútor) s a vitrinek hátlapja nem papírral, vagy textillel volt burkolva, hanem rénszarvas bőrrel! Amennyi rénszarvashúst én ettem, abból bizonyára két kiállítóhely bőr igénye is kitellett volna... Mindig ügyelnek arra, hogy a múzeumok ne pusztán csak az értelmi gyarapodás eszközei legyenek. A közelében étterem, szórakozóhely, kirándulótábor mindig található. A tankavaarai aranyásó múzeum, amellett, hogy órákig tartó bolyongásra, nézelődésre csábít, olyan hamisítatlan aranyásó kocsmával várja a vendégeit, hogy az embernek minden pillanatban pisztolypárbajozni támad kedve. Ugyancsak érdekes volt, hogy a finnek nem mondanak le könnyen régi épületeikről. Gyárakat, garázsokat alakítanak át múzeumokká úgy, hogy kívülről szinte észre sem lehet venni a modern kor beavatkozását. Ilyen volt Ouluban a modern művészetek múzeuma vagy éppen Rovaniemiben a művészeti múzeum, ahol maga a múzeumigazgatónő a huszonéves hamvasságával is megérne egy külön áradozó cikket.