Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Gabonatermesztési kísérlet újkőkori módszerekkel

lés, gyomirtás mikéntjére. Megfigyelték továbbá az erdőnek szántóvá alakítása közben lejátszódó folyamatokat, és gyakorlati tapasztalatokat szereztek az őskori technikákkal történő munkavégzésről. 2 A kiválasztott kísérleti helyszín 6000 m", a talaj- és klímaviszonyok nagyjából megfelelnek az újkőkorinak. Fontos volt a helyszínválasztás szempontjából, hogy ez a terület történelmi adatok szerint a Karoling-kor óta erdőség volt, tehát a korábbi mezőgazdasági művelés zavaró utóhatásai kizártak. Ugyanakkor elég messze fekszik bent az erdőben, hogy a szél által szállított virágpor se legyen zavaró. Az állati kártevőket kerítéssel és madárhálóval igyekeztek távoltartani. Ez ugyan idegen gondolat az őskorban, de úgy vélték, hogy kontrollált termesztést csak az állatok kirekesztésével tudnak megvalósítani. Első lépésként ki kellett vágni a fákat. Három fát őskori módszerrel, azaz kőbaltával vágtak ki. A kivágott fát a leendő szántón kívánták elégetni, mint az őskorban is történhetett, a nedves fát azonban nem sikerült meggyújtani. A legfontosabb a vetőmag kiválasztása volt, hiszen a mai búzafajták egészen más hozamot produkálnak, mint a primitív változatok. A búza különböző ősi fajtáit és az árpát részben holland, részben német szakemberektől szerezték be. A kísérleti területet parcellákra osztották fel és az egyes parcellákba más-más arányban összekevert gabonát vetettek. A föld előkészítése a következőképpen történt: a terület egyik feléről kihúzkodták a gazt (ezt a gyomirtást folytatták a vetés növekedése közben is), a másik felén érintetlenül hagyták. Ezután kőkapával barázdákat húztak 20 cm-re egymástól. A barázda mélysége 5 cm volt. Két hét múlva a vetés elérte már a 6-8 cm-es magasságot. Az árpát júliusban, a búzát szeptemberben aratták le őskori minta alapján pattintott kőpengével. A következő évben az első területet ugyanúgy művelték meg, a másodikat faekével szántották fel. Az ekét tölgyfából készítették, kb. 2 m hosszú volt. Később a munka közben szerzett tapasztalatok ismeretében némileg módosították. 6-16 cm mély barázdát sikerült vele húzni. A cséplés bottal történt, de előzőleg pörkölni kellett a magokat 200°C-on, hogy sikerüljön. Az őrlést eredeti őrlőkövön végezték el. A hozam összehasonlítva történeti adatokkal fajtánként különböző, XVII. századi mennyiségeknek 1/6-3/4-e közt változott. Általában megötszöröződött a vetőmag, az egyes fajták átlaga azonban igen eltérő volt. Forrás: J. Lüning-J. Meurers-Balke: Experimenteller Getreideanbau im Hambacher Forst, Gemeinde Elsdorf, Kr. Bergheim/ Rheinland. Bonner Jahrbücher 180, 1980, 305-344. alapján. Regénye Judit