Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

IV. Károly király emlékének ápolása

IV. KÁROLY KIRÁLY EMLÉKÉNEK ÁPOLÁSA TIHANYBAN Az első világháború javában dúlt, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia császára, I. Ferenc József 1916. november 21-én, hatvanéves uralkodás után örökre lehunyta a szemét. Utódja a dédunokaöccse lett, akit Ausztria császáraként I. Károlynak, Magyarország királyaként pedig IV. Károlynak neveztek. Az uralkodóra sok munka, nagy feladat várt, amelynek legfőbb célja a béke megteremtése volt. Trónját Bécsben és Budapesten egyaránt békeprogrammal foglalta el, amit trónralépési manifesztumában rögzített. Felesége, Zita teljes erejével a férje mellé állt, s személyes lehetőségeit és öszszeköttetéseit Károly és a birodalom rendelkezésére bocsájtotta. A sógora, Sixtus herceg közreműködésével elindított békekísérletek azonban kudarcot vallottak, s a háború elvesztésétől és a felbomlástól a Monarchiát már nem lehetett megmenteni. Károly kénytelen volt lemondani az osztrák és a magyar államügyekben való részvételről, amelyet az 1918. november 11-én kelt bécsi kiáltványában és a november 13-án megfogalmazott eckartsaui levelében tett meg. Ezzel megkezdődött a száműzetés, amelynek első állomása Svájc volt, ahol az uralkodócsalád három évig tartózkodott. A politikai küldetéstudat azonban egy pillanatig sem halványult el Károlyban, s a trón - amely a Duna menti föderáció központjaként szolgált volna - visszaszerzése vált legfőbb törekvésévé. Mindenekelőtt Magyarországtól várt kedvező fogadtatást, mivel erre biztatták hívei, s az újjászülető magyar Királyság sem mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. Ellenkezőleg, mivel az 1920. évi I. számú törvénycikkben a nemzetgyűlés azt rögzítette, hogy az ország törvényes államformája a királyság, s amíg a király külföldön tartózkodik, az államot a kormányzó irányítja. Ezek után Károly 1921 márciusában és októberében kísérletet tett magyar uralkodói jogainak érvényesítésére. A polgárháborúval és a szomszédos államok háborús beavatkozásával fenyegető második akciónak azonban nem restauráció, hanem elfogatás és újabb, a madeirái száműzetés lett a következménye. Az uralkodópár a magyarországi tartózkodás utolsó napjait 1921. október 21. és 26. között a tihanyi apátságban töltötte. Röviddel IV. Károly 1922. április 1-én bekövetkezett halála után megkezdődött utolsó koronás királyunk emlékének az ápolása, amely Tihanyban különösen változatos formában valósult meg. 1925-ben öltött testet Kohl Medárd, Apponyi Albert, Sypniewski György és id. Mangold Gusztáv kezdeményezésével a tihanyi Károly király emlékünnep gondolata, amelynek rendezésére 1926-ban megalakult a IV. Károly Király Országos Tihanyi Emlékbizottság a Nemzeti Összetartás Társasköré-