Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Laczkó Dezső a Kaukázusban

ség. Mindenki a „zsarkó"-t emlegeti. Fúvás, sóhajtozás, törülgetés, vetkőzés, időszidalmazás egymást követik és még nincs menekvés. Széppel (az egyik hegyivezető) összefogva megettünk már 5 dinnyét, de ez a gyümölcs is szokatlanul langyos." Este találkoznak Déchyvel: „szállásunk jó, kiszolgálás rossz. Poggyászunk egy részét itt kellvén hagyni, ismét átcsomagolunk, ami belenyúlt a késő éjszakába. Ma vettem igénybe először a kézi patikámat, mert az aznapi szertelen dinnyezabálás beteggé tett." Folyt. II. kötetben" Ezzel itt megszakad a napló, így nem ismerjük a Kaukázus nyugati részén tett út részleteit. Laczkó Dezső egy polihisztor szemével látta és örökítette meg számunkra a Kaukázus vidékét - ezt talán érzékeltették a fenti idézetek is. A teljes útleírást olvasva, szinte együtt utazunk vele e csodálatos tájakon... Futó János HÍREK 1892-BÖL „(Május 19-én..) délután fél öt órakor kigyulladt az Angyal fogadónak a Szeges utcára (mely a Betekints felé vezet) való teteje a kémény mellett, ugyan e pillanatban az északi szél átcsapta a lángokat a Szeges utcára, s pár perc alatt lángokban állt ez utczában is a sarok (Csonka-féle) ház, melyben Szenté János sütödéje van, továbbá a Vlaskó-ház, a Husvéth János örököseinek háza és a Gerencsér-ház.. A nagy Angyal fogadó összes tetőzete rövid pillanatok alatt lángtengerben úszott, s a szél oly magasra korbácsolta a tüzet, hogy a fogadóval szemben (t. i. a mai Jókai utca vár felőli oldalán - V. D. Cs.) lévő Jánossy-féle emeletes ház zsindelytetőzete is három helyen tüzet fogott.. A vész oly rémítő gyorsan terjedt, hogy a Szeges utca égő házaiból a lakók .. csak a ház mögött lévő meredek sziklákon át, föl a hegyre tudtak menekülni.." (Az Angyal fogadó a mai Jókai utcában lévő hadtestparancsnokság helyén áll; a Szeges utca pedig azonos a közelmúlt Gépház utcájával - V. D. Cs.) Május 21.