Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)
Két évtized mérlege
szönet mindazokat, akik pozitív tevékenységükkel, konkrét, vagy olykor csupán erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak munkámhoz és ezen keresztül a Bakonyi Természettudományi Múzeum fejlődését, gyarapodását is szolgálták. Úgy gondolom, hogy a „leltár" készítésénél elkerülhetetlen a „Hogyan tovább?" kérdés megválaszolása. Kétségtelen, hogy a munkahelytől való megválás természetszerűleg együtt jár a korábban megszokott életvitel bizonyos fokú átszervezésével. Alapvető változást azonban esetemben az eddigi szakmai tevékenységhez képest, legalább is szándékom szerint nem jelent. Az anyagi lehetőségek a nyugdíjas számára természetesen nem csak az általános megélhetőség, hanem elsősorban a most már újból hobbinak számító kutatómunka szempontjából jelentősen csökkennek. Remélt pozitívum viszont az adminisztrációs és szervező munkával járó kötöttségektől, a személyi problémáktól való mentesülés, ami mindenképpen nyugodtabb és egyben optimális feltételeket is biztosíthat az elmélyült kutatáshoz. A nyugdíjazás hírét véve már több intézményből jelezték, hogy fokozottabban igényt tartanak szakmai munkámra. Első helyen a budapesti Természettudományi Múzeum és néhány vidéki múzeum, de meghívások érkeztek külföldről, így pl. Svájcból is (Natur Museum Luzern), hogy működjek közre a múzeum anyagának részben helyszíni, részben itthoni feldolgozásában. Már korábban, még hivatásosként is sokfelé elkötelezetem magam. Természetes, hogy az elkezdett témákat mind a gyűjtés, mind a feldolgozás és publikálás terén folytatni szeretném. Megszámlálhatatlan kétszárnyú adat számítógépes feldolgozása, a meghatározásra váró gyűjtemények sokasága mellett pl. a 10 ezernél jóval több rendszerezendő fekete-fehér és színes dia felvétel lapul dobozokban. Most talán sor kerülhet néhány régóta dédelgetett terv megvalósítására is. Ezek között akad nagyobb lélegzetű, két-három éves munkát igénylő is... Végezetül bízom abban, hogy volt munkahelyem, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, most már új vonásként gazdaságilag is önállósodva, a korábbiaknál kedvezőbb anyagi feltételekkel működve további sikereket ér el a Bakony természettudományos feltárásában, a gyűjtemények gyarapításában, feldolgozásában, a tudományos eredmények publikálásában, valamint a közművelődésben. Őszintén kívánom, hogy az intézmény az elkövetkező 20 évben legalább olyan sikereket érjen el, mint fennállásának első két évtizedében. Dr. Tóth Sándor