Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Egy eszme újjászületése (Adatok a sümegi Darnay Múzeum történetéhez)

Első múzeumát 1887-ben, a vaskereskedésnek is otthont adó családi házban szervezi meg (ma Kossuth u. 26. sz.). Ekkor mindössze 23 éves, de már tíz éve múlt, hogy autodidaktaként a letűnt korok emlékét gyűjti, e téren különböző kutatásokat végez. Mint számtalan helyen maga is megírta, az életét végigkísérő szenvedély kiindulópontját az 1877 húsvétjában, a sümegi várban talált „reneszánsz díszes sarkantyú" jelentette. Egyszerű, a kor romantikus hangulatát megidéző történethez tartozik Darnay kora ifjúsága családi hátterének ismerete is. Atyai ágon a család a würtembergi fejedelemségből elszármazó Dorner Pétert tekinti ősének, akit III. Ferdinánd király 1654-ben a magyar nemesség körébe emelt. A család 1884-ben kezdeményezte a név magyarosítását, s ennek nyomán viseli ma is a Darnay nevet. Fia születésekor apja, Dorner Kajetan a fél vármegyét ellátó sümegi vaskereskedésnek a tulajdonosa. Anyai nagyapja, Eitner József is jómódú polgára Sümeg városának. Hűen ápolja egykori barátjának, Kisfaludy Sándornak az emlékét és az ő jóvoltából került a Darnay gyermekszobája falára Kisfaludy 3600 kötetes könyvtára. Ismerkedik a patinás város emlékeivel, az immár híressé vált sümegi költő körének eszmei világával. Darnay első irodalmi próbálkozásai, majd a kibontakozó gyűjtőszenvedélye is ezekből a forrásokból táplálkozik. Fontos szerepet játszik a család anyagi helyzete, mely biztosítani képes a fiatal Darnay gyűjtőszenvedélyének kiadásait. Első múzeumának megnyitásakor már több százra tehető a tulajdonában levő muzeális tárgyak száma. Az általa gyűjtött és vásároltak mellett Darnay tulajdonát képezi a Rosty-féle hagyaték és az Eitner nagyapja által megőrzött Kisfaludy-ereklyék is. Gyűjteménye az elkövetkező években vezetett ásatások emlékeivel egyre gazdagodik. 1902-ben a szülői házat még egy nagyterem hozzáépítésével kényszerült bővíteni. (Ezt a helyiséget ma raktárnak használják). A múzeumnak erről az időszakáról keveset tudunk, csak a fennmaradt fényképek utalásaira hivatkozhatunk. Miként ezekből kiderül, a muzeális anyag, minden zsúfoltsága ellenére, már szakonként volt csoportosítva. Az új helyiség már megépítésekor szűknek bizonyult, ezért 1908-ban Darnay eladta a szülői házat s helyette megvásárolta a városka főterén álló emeletes sarokházat (Kossuth u. 12. sz.), ahol 1909 tavaszán megnyitotta második múzeumát. Németh Péter 1964-ben megjelent tanulmányából tudjuk, hogy a több gyűjteménycsoportra osztott múzeum már szakszerű elrendezésben várta az ide látogatókat. Az épület lépcsőházában és első termében az őskori gyűjtemény, a második teremben a hadtörténeti volt kiállítva. A harmadik terem a Kisfaludy-ereklyéket, a gazdag irodalomtörténeti és történelmi okmány gyűjteményt tartalmazta, míg a negyedikben néprajzi, az ötödikben iparművészeti, a nagy előcsarnokban az őslény- és kövületgyűjteményt