Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Száz esztendeje hunyt el Hunfalvy Pál

Hunfalvy Pál (1810-1891) (Pápay József), népszerűsítette a rokon népek irodalmát (szoros kapcsolat fűzte E. Lönnrothoz, Jannsenhez, Koidulához). Mint néprajztudós, azt vallotta, hogy az etnikai létezésnek legfontosabb tényezője a nyelv. A nemzet hite, nyelve és társadalmi szerkezete által lesz. Fő célnak az etnikum megállapítását tartotta. A népek leírásánál jobban foglalkoztatta azok keletkezése, őstörténete. Mindezek mellett foglalkozott a magyar ősvallással és a népköltészet legrégibb rétegével is pl. a regöléssel. A leíró néprajzot elméleti síkra emelte. Történetíróként szembefordult a romantikus történetszemlélettel. Az a tudós volt, aki az európaiságot erős nemzeti érzéssel párosította (Gyulai Pál). Szigorú objektivitás jellemezte kutatómunkáját, amely erkölcsi nagysággal párosult. Kortársai, barátai, tanítványai szerint: belső kiegyensúlyozottság, bölcs életszemlélet, kötelességtudás, szerénység, segítőkészség és derű jellemezte. Magyarságáról maga vallotta: „ ... én ugyan vérem szerint német származású vagyok, de tiltakoznám, ha teljes és tökéletes magyarságomat kétségbe vonná valaki." Az utókorra 23 önálló könyve és 21 tanulmánya maradt. S. Lackovits Emőke