Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Egy dunántúli família — A három Babocsay

maga a „kuruc-király" Thököly is bevonult Veszprémbe, s innét szólította fel Sopron városát a meghódolásra. Mint közismert a török kudarcot vallott Bécs alatt. Szept. 24-e táján Veszprém is felszabadult, s Babocsay Ferenc Draskovich Miklós országbírónak írt levelében már hangot adott ama reménységének, hogy a további felszabadító harcokban ők is részt vehetnek. Bár a török félhold hanyatlóban volt, a végbeliek napjai folytonos készültségben teltek. 1684-ben Buda sikertelen felmentésének ideje alatt egy tatár csapat elpusztította Veszprém külvárosát. Egy 1685. jún. 25-én kelt levél szerint a veszprémiek 70 lovasa Szekszárdig portyázott, de csaknem ráfizettek a merész vállalkozásra. Tizenötük, közte Babocsay kapitány fia is odaveszett, Szakonyi Gergely vajdát elfogták. Nem tudom, hogy a Babocsay fiú az ifjabb Ferenc volt-e, vagy esetleg testvére. Mégis úgy tűnik, hogy a híradás talán elhamarkodott volt, s a veszprémi kapitány fia csak fogságba esett. Ugyanis 1686 szeptemberében id. Babocsay Ferenc tudatta Batthyányval, hogy néhány vitéze, fia vezetésével rátámadt az inotai malomnál időző törökre, tizet levágtak, hatot elfogtak, s 6 szekér lisztet zsákmányoltak. Az iménti adatok feltehetőleg ifj. Babocsay Ferencre vonatkozhattak, aki 1696-ban már Veszprém alkapitánya volt, majd apja halála után követte őt a főkapitányságban. Kapitánysága alatt folyt le a Rákóczi-szabadságharc, amelynek során 1704. máj. 31-én Heister Siegbert es. tábornok martalócai kirabolták és felgyújtották Veszprémet, aminek Heister szerint fő oka Babocsay makacskodása volt. (Ő ugyanis még 1704. jan. 26-án csatlakozott Rákóczihoz.) Babocsay és őrsége még idejében elmenekült a császáriak elől. A szabadságharc kezdetén még a császár és Rákóczi között ingadozó főtiszt végül is a „nagyságos fejedelem" táborát választotta. Vitézi életét méltó módon fejezte be. 1710. jan. 22-én a romhányi csatában (Nógrád m.) esett el Sickingen es. tábornok csapatai ellen harcolva. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy testvére, Pál — aki 1696-ban veszprémi lovashadnagyként kezdte pályafutását — es. kir. tábornokként halt meg 1727-ben, győrött.) Veszprémben született 1705-ben Babocsay Farkas, ifj. B. Ferenc Fia. A családban immár hagyományos tiszti hivatást választva, 1722 körül csapott fel katonának. 1742-ben a Károlyi huszárezred kapitányaként Bajorországban harcolt a „pragmatica sanctiót" elismerni nem akaró francia—bajor hadak ellen. Márc. 21-én lovát kilőtték alóla, s őt foglyul ejtették. Kiszabadulván 1744-ben alezredes lett a Baranyay ezrednél, s még ugyanebben az évben a Tirps huszárok ezredese. 1745. júl. 19-én a Nordheim elleni támadáskor tűnt ki. 1746-ban Itáliában és Provance-ban harcolt. 1748-ban a Tirps ezred feloszlása után a Ghilányi ezredhez helyezték át. 1753. júl. 20-án vezérőrnaggyá lépett elő. A világlátott huszártiszt 1757. okt. 16-án, Hadik András tábornok híres berlini vállalkozásának egyik alparancsnokaként, Ber-