Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Környezet és az ember

lításrendezői koncepciót, amit a kronologikus építési elv és gyakorlat fémjelez. Tettük ezt azért, mert ez az elv érvényesül az állandó kiállítások döntő többségénél. Ezáltal — véleményem szerint — minden ilyen kiállítás tökéletesen egyforma; és — finoman fogalmazva — kissé unalmas, álmosító. A környezet és az ember címet viselő kiállítás első része a felszíni természeti környezet: az erdők, a dombok, a vizek, a növényzet és az állatok világát idézi. A természeti környezet látványos bemutatása dr. Galambos István és Futó János munkáját dicséri. Itt látható az ajkai medencére jellemző flóra és fauna — ez utóbbi egy ,,mini" diorámában. A természeti környezetet saját céljaira ki- és felhasználó ember halászik, vadászik, földet művel és állatokat tenyészt. Ezeket a témákat mutatjuk még be az első teremben. És még egy információ: a különböző termelési módoknál és ágaknál - ahol csak lehetett - bemutatjuk az alapanyagokat, pl.: búza és árpa „kéve"; majd a termelés végcélját, a terméket is, az étvágygerjesztő mindennapi kenyeret, stb. A második, kisméretű, hangulatos szobában folytattuk a természeti környezet lehetőségeinek felhasználási módjait, nevezetesen a textilnövények termeléséről, valamint a fa feldolgozásának, felhasználásának néhány módozatáról. A hagyományos kenderfeldolgozó eszközökön túlmenően itt láthatjuk a tósokberéndi takács- és szabócéh 1860-ban készült, és a kiállításra példásan restaurált zászlaját. A zászló annál is inkább figyelemre méltó, mert a céhszervezetnek ez az egyetlen, napjainkig fennmaradt tárgyi emléke; ami egyébként az Egyházmegyei Gyűjtemény tulajdona. A fa feldolgozásának eszközei, szerszámai, valamint néhány késztermék (zsindely, klumpa, melence, csobolyó, stb.) mellett itt is szemügyre vehetünk néhány céhemléket, amik a tósokberéndi bognár—kádár—kovács céhhez kötődnek. Ilyen a Néprajzi Múzeumban őrzött, 1794-es datálású klasszikusan szép korsó, és ugyanennek a céhnek a kiállítás megnyitása előtti napon előkerült, eleddig ismeretlen, díszes kiállítású artikulusa és pecsétnyomója. A harmadik helyiség a hagyományosan régészeti leleteknek nevezett tárgyak bemutatására szolgál. Sajnálatos, hogy ez az anyagrész kissé szegényesnek tűnik. Ez a tény abból fakad, hogy a környéken eddig jószerével nem volt tervásatás. így csak a Peremi Ágota leletmentő ásatásának leleteire (avar temető), és a terepbejárások során előkerült, jobbára töredékes kerámiaanyagra támaszkodhattunk. Mégis látványosnak nevezhető — legalábbis részben -, mert az ismert Hercules szobor és sírköveket (római kor) míves műtárgymásolatként itt is megcsodálhatjuk; valamint a rekonstruált avar női ruhát és rekonstruált avar férfi sírt készítettünk, amelyek eredetije, az említett leletmentő ásatás során kerültek napvilágra.