Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

A Likas domb (római temetkezőhely) a nemesvámosi szájhagyományban

A LIKAS DOMB (RÓMAI TEMETKEZŐHELY) A NEMESVÁMOSI SZÁJHAGYOMÁNYBAN A balácai villagazdaság tulajdonosának temetkezőhelyét, a Likas domb halomsírját kutatva (A feltárás 1985-ben kezdődött.) felfigyeltünk a vámo­siak munka közben elejtett, a mesterséges halomra vonatkozó megjegyzé­seire, amelyeknek egyes elemei már a II. József korabeli katonai felméré­sen és Oláh Jánosnál is megjelentek (Balaton mellyéki tudósítások barát­ságos Levelekben. Tud. Gyűjtemény 1834. III. 86.). Az 1986-ban szétküldött adatlapjainkon — többek között — az alábbi kérdésekre vártunk választ: Volt-e a családnak földje a Likason, vagy annak közelében; mit tud a Likas dombról: miért, hogyan és kinek építhették a Likas dombot, volt-e benne valami? A megjegyzések rovatban sokan egyéb hozzá­fűzni valójukat is közölték. A kérdésekre adott feleletek tartalmukat és terjedelmüket tekintve sem voltak azonosak. A kitöltött adatlapok közül kiválasztottunk néhányat, amelyekből a lényeget érintő válaszokat most közreadjuk: 1. id. Bencsik Lőrinc, sz.: Nemesvámos, 1912. április 17. — A törökök sapkában hordták oda a földet az alatta levő völgyből. — Valami vezérnek építették. — Történt egyszer régen, hogy Szabó Gábor bácsi dédapja ökrei szán­tás közben beleszaladtak. 2. Illésfalvi Antal, sz.: Nemesvámos, 1906. (ny. tanító) — Úgy hallottam, hogy egy vezért temettek oda. — A régi emberek úgy említik, hogy a vezér katonái sisakjukban hord­ták a halomhoz a földet. — Ismeretlen vezér sírhalmának (építették), úgy is említették, hogy vi­gyázó-őr-dombnak készült. — Úgy emlékszem, hogy a Likas dombról a veszprémfajszi öregek 50-­60 évvel ezelőtt azt tartották, hogy a Likas dombban egy szép arany­hintót is találtak, de további sorsáról nem tudtak felvilágosítást adni. 3. Kozma Árpád, sz.: Nemesvámos, 1913. január 9. — Dédnagyapámé volt. — A legenda úgy szól róla, (hogy) mielőtt a törökök elmentek, mind vitt egy sapka földet is. Arról is beszélnek, hogy alagúton a nagykú­ti forráshoz jártak vízért. — A nagyapámtól (hallottam), hogy az apja ökre beleszakadt a gödör­be, amit még én szántottam körül traktorral és betárcsáztam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom