Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Védett rovarok a Bakony faunájában

mennyiségű bauxitot mutattak ki, melynek részben földalatti, részben felszíni bányászata néhány év óta folyik. A bányászat érdekében az ősfenyves egy tekintélyes részét már kivágták. Félő, hogy a bányászat kiterjesztésével az ősfenyves nagy része eltűnik és ez maga után vonja az ott ma még meglevő értékes növény és állatfajok pusztulását is, pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a Bakony élővilágában. Ugyancsak a fenyőfői ősfenyveshez kötődik a fenyvesdíszbogár (Chalcophora mariana), melynek lárvái az ácscincérhez és a daliáscincérhez hasonlóan az erdei fenyő elszáradt törzsében és tuskóiban fejlődnek. A bauxitbányászat e szép díszbogárfaj fennmaradását is fenyegeti. A Bakony egész területén előfordul, elsősorban öreg tölgyesekben, a legnagyobb testű bogarunk a szarvasbogár (Lucanus cervus). Az utóbbi évtizedekben azonban az egykor gyakori bogárnak erősen lecsökkent az egyedszáma. Közismert, hogy a hím szarvasbogár fejét hatalmas „agancsok" díszítik, melyek valójában módosult rágok. Legnagyobb hazai bogarunk a szarvasbogár A védett lepkék közül elsősorban a nagyközönség körében is népszerű feltűnő, szép, tarka nappali lepkéinkből említünk meg néhányat: Ki ne ismerné pl. a színes szárnyain kör alakú szép szemfolttal ékeskedő nappali pávaszemet (Inachis io), melynek fekete alapszínű, fehér pontokkal tarkított és elágazó tövisekkel „felfegyverzett" hernyója a csalánon és komlón él. Ugyancsak a csalán levelével táplálkozik a hernyója a pompás színezetű atalanta, más nevén admirális lepkének (Vanessa atalanta), mellyel az előzőnéljóval ritkábban találkozhatunk a Bakonyban. Ritkán kerül a szemünk elé a Bakonyban, főleg nedvesebb erdőkben a nagy színjátszó lepke (Apatura iris). E különlegesen szép lepke felül feketésbarna szárnyait fehér foltok és szalagok díszítik. A hím szárnyára ezen kívül